Valami történt velem idebent.
Fogoly lettem s mégsem lázong szívem.
Lakhelyem a szerelem börtöne
S az érzés mámora ide láncol örökre.

Rabtartóm vagy, édes kínzóm,
Testemet csókjaiddal lassan emészted fel
Hogy szívem szabad prédáddá váljon,
Hogy tiéd legyen, téged szolgáljon szüntelen.

Egyszerre rettegem és kívánom e ...

Tompa puffanás.
Arcom a porba hull.
Túl halk némaság,
árnyékom hátba szúr.

Jóllakat az éhezés,
pihentet a nyűg.
Összerak a szétesés,
szívem lángokba hűl.

Túl hangos a csend,
oly sötét a fény.
Szétszórt lett a rend,
benned lettem én.

Mától mindenki idegen,
mert a világ oly fakó.
Csak sírni vagyok képtelen,
pedig sírni volna jó,

Csak a holnap fáj jobban a mánál,
mert a tegnapé a tűz.
Aki tovább él a halálnál,
az igaz álmot űz.

Ha megérzed a holnapot,
miért mész a sors után?
Eldobsz minden lapot,
s ha vesztesz, ...

Fekete és fehér,
szorít ököl, simít tenyér.
Háború és béke,
egyiknek sincs vége.
Szeret és gyűlöl:
egy helyről fakad – belülről.
Álom és valóság,
mindkettő hazugság.
Minden, majd semmi,
nem lehet mindig nyerni.
Élet és halál,
az egyik eltaszít, a másik rád talál.

Öröm és ...

Fut a mókus ide-oda,
végül felfut egy nagy fára.
Onnan tekint le a világra.
Farka libben ide-oda.

Neki könnyű! Van hová mennie.
Fel a dús lombok zárt sűrűjébe!
Én a gondok elől hová menjek?
Menedéket előlük én hol lelhetek?

Annyiszor vártam a pillanatot,
hogy arcod újra lássam,
újra érezzem illatod,
tudtam fájni fog – de vártam.

Most itt vagy és mégsem...
Rémalakot öltött egy álom.
Az oly sok csókodtól vérzem,
ajkad íze még számon.

Eddig ébren maradt a fény,
de minden perccel holtabb.
Gyilkolt és éltetett a remény,
de lehet csak ölni ...