Őszi tájat karcol
szívemre a bánat,
tarka színű álmok
immár tova szállnak.
Elfárad a parázs,
dér könnye öntözi,
csipke takaróját
dermesztőn rászövi.
Szürkeség vesz körül,
elhaló remények,
őszi tájjal én is
megpihenni térek.

Megpihenni térek,
ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem
állandón ...

Bágyadtan néz a nyár,
arcára avar ül,
levetkőzött fákkal
békésen szenderül.

Elcsitul a rigó,
varjú lesz a dalnok,
besurranó Őszanyó
átveszi a lantot.

Zümmögő széllel jön,
fakó napsugárral,
betakar ő mindent
ködös fátyolával.

Szeméből dér pereg,
csipkét ver a ...

Beszélsz velem, hallom, csak üres szavak.
És most ez a zárható kapu.
Elveszettnek talán a boldogság.
Akarom, hogy neked, de a félelem tart vissza.
A félelem, hogy megint csalódott.
És akkor én világom ismét romokban hever.
Mondd csak, mi volt az összes, hogy az egyetlen cél?
Talán ez volt az egész csak egy játék?
Hogyan lehet elfelejteni ...

Hová tűnt az igaznak hitt boldogság?
Boldogság volt-e, vagy álnok hazugság?
Mitől válik keserűvé az édes pillanat?
Miért tud fájni, ha érzed, becsaptak?

Ki tudja mit tartogat számodra az élet,
Ki sosem volt boldog érdemel-e szépet?
Elrepül feletted vágyad kék madara,
Bezárul előtted egy kalitka ajtaja.

Boldogabb-e ki sohasem volt ...

Süvít az őszi szél, beletúr gyér hajamba,
Átfújja elgyötört testemet, korbácsolja.
Fázom, összébb vonom kabátom a mellemen,
Fölnézek az Égre, fellegek versengenek.

Ültemből felállok, tovább megyek, merengek,
Arcomba bogarak, szikrázó homokszemek.
Testemnek ütköznek, ám kínt okozva fájón,
Hulló satnya

Olvasták: 464

Természet,