Furcsa hangulat érint meg, ahogy a régi temetőt járom.
Fejem felett terebélyes fák haldokló lombkoronája tekint rám,
Lábam alatt zizegnek az elmúlást idéző, lehullott levelek.
Járatlan bozótos rejtekében megsüllyedt, ledőlt síremlékek,
Melyeket átharapott az idő vasfoga, s melyek névtelenül rejtik
Előlünk, hívatlan látogatók elől a bennük ...
Fejem felett terebélyes fák haldokló lombkoronája tekint rám,
Lábam alatt zizegnek az elmúlást idéző, lehullott levelek.
Járatlan bozótos rejtekében megsüllyedt, ledőlt síremlékek,
Melyeket átharapott az idő vasfoga, s melyek névtelenül rejtik
Előlünk, hívatlan látogatók elől a bennük ...
Olvasták: 586
Az Ön versének a helye...
Kartonpapír szürke felettem az ég
Ott ahol fölszakad
Sötét komoran vigyorog le rám
A fekete Nap
Felhő sehol csak karton
mindent átható szürkeség
Nincs remény hogy felragyogjon
itt – ott némi kék
hol kezdődik a tenger és
hol a sziget? Az ég?
Kérdésre kérdés a válasz
A távolra messzeség
Kígyó a kérdés ...
Ott ahol fölszakad
Sötét komoran vigyorog le rám
A fekete Nap
Felhő sehol csak karton
mindent átható szürkeség
Nincs remény hogy felragyogjon
itt – ott némi kék
hol kezdődik a tenger és
hol a sziget? Az ég?
Kérdésre kérdés a válasz
A távolra messzeség
Kígyó a kérdés ...
Olvasták: 524
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a ...
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a ...
Olvasták: 741
Haza,
Valami történt velem idebent.
Fogoly lettem s mégsem lázong szívem.
Lakhelyem a szerelem börtöne
S az érzés mámora ide láncol örökre.
Rabtartóm vagy, édes kínzóm,
Testemet csókjaiddal lassan emészted fel
Hogy szívem szabad prédáddá váljon,
Hogy tiéd legyen, téged szolgáljon szüntelen.
Egyszerre rettegem és kívánom e ...
Fogoly lettem s mégsem lázong szívem.
Lakhelyem a szerelem börtöne
S az érzés mámora ide láncol örökre.
Rabtartóm vagy, édes kínzóm,
Testemet csókjaiddal lassan emészted fel
Hogy szívem szabad prédáddá váljon,
Hogy tiéd legyen, téged szolgáljon szüntelen.
Egyszerre rettegem és kívánom e ...
Olvasták: 484
Tompa puffanás.
Arcom a porba hull.
Túl halk némaság,
árnyékom hátba szúr.
Jóllakat az éhezés,
pihentet a nyűg.
Összerak a szétesés,
szívem lángokba hűl.
Túl hangos a csend,
oly sötét a fény.
Szétszórt lett a rend,
benned lettem én.
Arcom a porba hull.
Túl halk némaság,
árnyékom hátba szúr.
Jóllakat az éhezés,
pihentet a nyűg.
Összerak a szétesés,
szívem lángokba hűl.
Túl hangos a csend,
oly sötét a fény.
Szétszórt lett a rend,
benned lettem én.
Olvasták: 556
Mától mindenki idegen,
mert a világ oly fakó.
Csak sírni vagyok képtelen,
pedig sírni volna jó,
Csak a holnap fáj jobban a mánál,
mert a tegnapé a tűz.
Aki tovább él a halálnál,
az igaz álmot űz.
Ha megérzed a holnapot,
miért mész a sors után?
Eldobsz minden lapot,
s ha vesztesz, ...
mert a világ oly fakó.
Csak sírni vagyok képtelen,
pedig sírni volna jó,
Csak a holnap fáj jobban a mánál,
mert a tegnapé a tűz.
Aki tovább él a halálnál,
az igaz álmot űz.
Ha megérzed a holnapot,
miért mész a sors után?
Eldobsz minden lapot,
s ha vesztesz, ...
Olvasták: 561
Élet,