Harangoznak.
De kiért?
Kiért szól a harang?
S miért?
Fekete fák
Tar ágain
Gyászlobogó
A szürke kín.
Csend van.
Csak a harang szól
Messziről.
Halkan.
Kit siratnak?
Kit temetnek?
S mi ez a nehézség
Rajtam?
Én haltam meg?
Engem sirattok?
Mért hallgattok?
Mért nem válaszoltok?
Sietős ...

Árnyak kúsznak.
Szemben a falon.
Mi ez?
Érteni akarom!
Csend van.
Csak a szívem
Ver nyugodan.
Vagy hallga!
Már nem is ver.
Meghaltam?

Meghaltam.
Miattad.
Nélküled.
Meghaltam.
Hangod nem
Éltetett.
Nem csengett
Fülemben
Az ismerős zene.
Nem érintette
Kezemet ...

Lehull az őszi levél
Fájva sír minden emlék
Zokogva sír a lelkem is
Olyan mintha nem is lennék
Szitakötőnek szárnyain
Repülnek tova a vágyak
Újfent belém hasít a kín
Hogy többé sose látlak
Fekete éjszín hajamon
Elsiklik a holdsugár
S nem tudok segíteni magamon
Gondolatom oly messze jár
Bánat kertjébe ...

Fagyott virágok átkarolnak
Kopár fekete fák rám hajolnak
A varjak a nevedet suttogják
Jó volt veled ó milyen\'Kár\'
Menekülök a sötétbe előled
Elsírom bánatom a temetőnek
Zokogom hogy\'Hiányzol\'az égnek
Milyen\'Kár\'hogy egyikük sem ért meg...

Ugye emlékszel még a szép napokra?
Ahogy észre sem vettük, hogy habokban
lépkedünk
ez volt az életünk.

Most kezed kezemben,
s ülünk egy veremben,
nincstelen
és dicstelen.

Nem ezt álmodtam meg neked,
nem én szőttem ily terveket,
már messze kéne járnunk
vagy csak maradnunk

ott hol lennünk kéne,
s nem a ...

Az életem adnám
egy mosolyodért,
a szívem a hazád,
s ha odaért,
az a vágy amitől a szíved dobban,
én új útra lelnék a csillagokban.

Könnyeimből épített patak,
szigetekké lett üres szavak
hada, melyek már nem hoznak haza,
már farkasként üvölt az éjszaka.

Hirtelen sötét arcomhoz ...