Zene hangjai szűrődnek át a fák között,
keringenek a kertben, amíg hozzánk jutnak.
élénk napsugár táncol a növények fölött
és a hangok hozzá aláfestést adnak.

Ám a zene egyszer végül is elhallgat,
de a vidám napfény mégis tovább tart.
Semmi sem állja útját a gondolatnak,
hogy megszülethessen ez a néhány verssor.

Néha mintha nem lennél, pedig vagy,
úgy tűnik csak kitaláltalak én,
hogy elkerüljön a magány és fagy,
egész nap édes arcodat nézném.

Meg járás közben tested ritmusát,
de hiába minden, ha nem vagy velem,,
csak várom az idő lassú múlását,
és néha nem találom a helyem.

Tudod kedves nem ...

Csak lebegj könnyedén az élet felett,
mint falevél a szélben, szállj, nevess,
kívűl nyisd, belül csukd édes szemed
s ha a szerelem rád talál, hát szeress.

Add át magad minden földi jónak
hisz még itt vagy testben és lélekben,
légy Istennő és örülj ha csókolnak
fürödj meg kedves az ...

Oly sok, mi félig,
És nincs kiírva szélig,
Vagy nincs megírva végig,
S nem hatol a vérig.

A dal, mely nem ér véget,
A gyertya, mi el nem égett.
A Hold is néha csak félig,
A repülő, mely nem ér a célig.

Egy fél üveg bor félúton,
S nem félek az úton.
Bár a lépcső néhol hiányos,
A cél teljesen világos.

Az ...

Nem nézek a napba
megfogadtam, s ha,
akarnám sem látnám
már fényed.

Bepakoltak a vagonba,
mint sorsot egy kalapba,
még látom hogyan
fut el szerelvényed.

Ne sikíts nem hallom,
zörög a vagon,
süket a fül,
párás a szem,

de tudod hol lakom,
s talán egy napon
visszatérsz, mikor
már nem is ...

Nekem még mindig fáj, az, amit mondtál
lehet, akaratlanul, de megbántottál
eljátszottad minden esélyed
engem elvesztettél, most már végleg.
Bár szerettük egymást, nem nehéz tovább lépni
a lelkembe gázoltál, ezt nem fogom felejteni
ha következőnek látlak erősnek kell lennem
s most elküldöm neked utolsó búcsúlevelem.