A hajnal csendjében
bújok hozzád képzeletben.
Ágyad vágyai átölelnek,
igy alszol s én nézlek.
Lehunyt szemed alatt
meztelen testem,
szádon forró ajkam,
bőrödön puha érintésem
álmodja a tegnapokat.
Leülök ágyad szélére,
tenyeredbe teszem
apró kezem.
Pszt...szólok hangosan
doboló szívemnek,hogy
fel ne ...

Szívem húrjait ha rád hangolnám,
hét lakat alatt tartott titkaid
ajtaját én könnyedén kinyitnám
és átölelném féltett kincseid.

Mint mikor téged megölellek
édesen ismerős lenne minden,
hidd el kedves, semmi sem lep meg
hiszen szíved tükre az én szívem.

Ha te pendülsz, én is rezdülök,
lélektáncban egymást ...

Éjfél elmúlt, magam vagyok,
újra és újra rád gondolok.
Ez a kincs, mit megtaláltunk,
mintha közös lenne
sok-sok álmunk.

Éjfél elmúlt és azt álmodom,
könnyű vagyok és lebegek,
nem tudom már hol vagyok,
érzem belül megfagyok.

Minden olyan végtelen,
messze minden félelem,
innen ...

Kellesz nekem, mint virágnak a víz.
Kellesz nekem, mint betegnek a remény.
Kellesz nekem, mint gyermeknek a szülő.

De nem úgy kellesz, mint betegnek a halál.
S nem úgy, mint gyermeknek az árvaság.
S mint virágnak szárazság.

Úgy kellesz nekem, mint egy falat kenyér.
Úgy kellesz nekem, mint a levegő.
S ...

Gondolkoznál de fejed már fáj,
gondolataid rabjává válj,
mint én érzelmek gyilkosává,
mit saját szavaim zúztak porrá.

Csendes szombat hajnal megállt a világ,
a szürke köd kóborol csak az utcán.
Réten se nyílik több virág,
méhek se másznak szirmán.
Fagyott reggel bús, komor a táj,
ezt látni már csak nekem, nekem fáj.