A Nap megöli a Holdat,
Hogy a Föld kedvében járjon.
Titokban mindenki erre vágyjon,
Mindenkit a halál megváltson.

Ó te költő tisztán élj most,
Mint Jézus élt egykoron.
Mégis oly erővel, tekintéllyel,
Mint az erős nagy farkasok.

A sok okos átlát a buták tömegén,
Úgy ahogy ő meg ...

Lassan vége lesz a nyárnak,
A meleg napok vörös alkonyának.
A szerelem megannyi forró csókjának,
Amit a Nap ad a Föld arcának.

Közeledik az őszi napok varázsa,
A sárgásbarna falevelek hullása.
A Nap előbb tér nyugovóra,
Egyre kevesebb látszik belőle nyugatabbra.

Beköszönt a zord hideg ...

Lehetsz bárki csak fedezd fel magad!
Mert ha okosnak születtél,
Nem a szépség a külső ami számít,
Az eszeddel elérhetsz bármit.

Csak küzdj míg meg nem érzed,
Hogy fontos vagy és szeretnek téged.
Menj csak rendületlen járd az utad,
Míg beléd nem ég a tényleges tudat.

A tehetségeddel élve lépsz utadra,
Sokan fojtanának téged ...

Menj csak nyugodtan, pillants vissza,
Távolléted fáj, hangod mégis tiszta.
Mikor itt voltál gyorsan telt az idő,
S hatalmába kerített egy furcsa erő.

Itt hagytad nekem az ízed és az illatod,
Az érintésed az mi mélyen meghatott.
Félek! mégis elrontom a szád ízét s az illatod,
S szemednek szikrázó sugarát mi belém hatolt.

Puha bőröd ...

Őseim sírjánál kivont véres kardal állok
A szellemeik suttogó hangjára várok
Mik csak suttogják ölj-ölj bátran
Mert itt már nincs félelem a kopjában.

Csak az acélpengém a tokjában
Mivel emberek vérét ontom sorjában
De most csak várok itt fáradtan
Kit gyilkoltam mindnek lelke ártatlan.

Izzik már a penge forr a kupa bor is
Itt ...

Én nem így akartam!
Én ordítani akartam,
amikor kiléptél az ajtón!
Ránk csorgott a jelen,
a búcsú pillanata.
Én meg nem tudok búcsúzni...
és megláttam szemedben a fájdalmat!
Megijedtem s hagytam, hogy menj!
A Csönd maradt csak odabent velem
(ahol nemrég még a szerelem beszélt)
szorító végtelenbe nyúló,
némán zokogó ...