Nyár van zsibong a park az utca,
Mókás gyermekek hada tölti be a tereket.
Én is közöttük vagyok, és velük futok,
Majd egy buta játék miatt biciklire pattanok.
Halk csengetéssel messzire gurulok.

Oly messze hol már a fákról hull a levél,
S a sárgásbarna avaron csúszik meg a kerék.
Mi ez álmodok? Nem! Ősz van már!
A kis kezem megnőtt s a ...

Itt ahol élek már mindenki keresztény,
A pogányok a népet most lefejeznék!
De élükre mégis István Királyt helyezték.
Mert ugye csak Szittya a magyar nép!

Járkálj csak halálraítélt, lázadj,
A hóhérok véres baltája mellett fáradj!
S a zsarnokságnak helyet ne adj,
Az eddigi életed helyébe mást ne adj.

Mert nem attól vagy férfi, ...

Fasorkoronádon kivirágzott a dér,
Fázósan merednek csupasz ágaid,
bennük pihennek a májusi rügyek.
Felöltöztet majd csont-fehér lepel,
a felkelő nap szikrákat rád lehel,
beton sétányodon itt hagytad ősz-emlékedet,
néhány szél-hordta,sápadt falevelet.

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

Kérdések gyötörnek
Melyekre nincsenek válaszok
Sok kérés merül fel bennem
Nem tudom
Mikor kapok válaszokat,
De tudni akarok mindent!
Sok kérdésem lenne
Nem tudom te, hogy vagy vele,
De én nagyon szeretlek!
Kérdések gyötörnek
Se éjjelem se nappalom
Mindig azon gondolkodom
Hol lehetsz?
Mit csinálsz?
Néha gondolsz-e ...

Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire aki nem jön többé!
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva ...