Fázom, testemben szivárog szüntelen fájdalom,
Vérző mozdulataim mutatják mennyire áthatott,
Egy émelyítő hangulat,

Leplezve bánatom, lángoló lelkem tükrében porrá hamvadó,
Érzelmeim magasztalnak távol mennyei gátakon,
Túl e világon, tudatom alatt. Választ keresve mi kiutat mutat.

Szívem kulcsát elveszíthettem hazám hágóiban bárhol,
Zárt zord-rácsos kapuját veszélyeztetve, egy illetőre inthet Ámor.
Egy illetőre, ki minden tekintetét felém fordítja tényleg,
Rám rontanak szerény személyében az elveszett, ősi szenvedélyek,
Ezerszer megbántam már, hogy kitártam bár szüntelen,
Lelkem szúró szívfájdalmából menekülésem nem ...

Szívfájdalomból eredendő, szétfeszítő kálvária vár reám,
Ott, hol lélegző lény, reményt sosem talál, csak némán áll, s kiabál,
\'Merre bolyonghatok?\', indulataim porain nem vagyok gondtalan, boldog!
Onthatatlan vágy kötelez, \'Kinek a szükséglete ez, ki járatja a bolondot?\'
Régmúltam által, számtalan e fiktív talánnyal szőtt kérdéseim sokasága, ...

Rám rontanak olykor, az elfojtott vágyak
Árral szemben szaladnék szerte a nagy világnak,
Vállalom, de előtte pár főben járó zár szó,
Kitörni készül belőlem, eme ordító tűzhányó!

Absztrakt szóképeket szivárogtató konok képmások,
Köpök sivár lelketekre, holmi utánzatot láthatok.
Jellemtelen vonások, tükrözik e szubjektív ...

Már rámsötétedett,
amikor elindultam haza.
Csönd ült mindenen…
- csodálatos képeket
festett elém a hallgatás -
Esőillat mellém szegődött
és a nappal szavai
egymásba olvadva
keltek életre bennem.
Arcomra pírt lehelt egy
buja gondolat,
szememben újra csillog
egy kiscsillag.
Cipőm sarka merészet koppant
az esős ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet ...