Meglátni és megszeretni téged
egy pillanat műve volt.
Szerelmem ma olyan,
mint egy fenséges platánfa,
mely mélyed
éltes testembe,
egyre sűrűbb gyökereket eresztve,
vágyaimat is tovább gerjesztve.

Évtizedek alatt vénséges fám
nőtt, s terebélyesedett,
szerelmem kiteljesedett,
átjárva ...

Ostrom után, szeptember 20.- án.
Nagyra becsült embertársaim!
Vajon még nem tudnátok, mi fán
terem a higgadt erő? Tán naiv
lennék? Csalódnék, ha így lenne.
Szólnék most, ha ez titok volna?
Nyugodt erővel elérheted,
amit erőszakkal bizony soha!

Fegyverünk legyen a jó humor,
a szellemes élc, mint gumikard
csapjon csak oda, ...

A madarak hangjából ki lehet venni,
Jó napunk lesz-e? Vagy már megint kell feledni!
A madarak is megérzik a rosszat és a jót,
S nem csipognak aznap úgy, ha a gyomruk üres volt!
Mert akinek nincsen napi betevője,
De nagy is a kesergője!
Szótlanul ül a szobába, az éhségnek a hatalmába.
S elgondolkodik nagyon azon,
Hogy menjen-e már, vagy még ...

Amikor egy kismadár kinyitja a szemét,
Látja a fészkéből, milyen kék az ég.
Én is talán megláttam a kék eget,
De madárhangot nem hallok már emberek!
Ezelőtt a kismadarak csicseregve szálltak,
S mindenütt találtak fészket, vagy házat!
A mai nap, ha felnézek a sötét égre,
A madarak csendben szállnak, mennek feledésbe!
Ideje már elővegyük ...

Hortobágynak a legmélyén,
Élt egy betyár, sereg legény!
Az volt nékik csak a dolguk
Mindig szép legyen a lovuk.
Fürdették azt fűbe, s tóba,
Majd mindegyiknek lett csikója.
Egyre csak több lett a legény
Kik Rózsa Sándort tisztelvén
Nekivágtak egy új útra,
Nem kell nekik az úri móka.
Vegyük el a gazduraktól,
Hogy legyen apánkból ...

Bánatomban tollat fogtam,
Hogy fájdalmamat leróhassam.
Olyan keserű a világ,
Nem ismer már meg fiát.
Nem szenvedünk tán eleget?
Vagy hazánknak fizessünk meg?
Emlékezzetek a múltra,
A Petőfi háborúra,
Vagy József Attilára,
Kinek mindig fogott tintája.
Nem volt még a hadból elég?
Meddig szenvedjen a magyar nép?
Uzsorások, ...