Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...

Nyár volt, s engem a téren ért
Végigsimította minden részemet,
Miközben szívem fájt valakiért
Melegség fűtötte bágyadt énemet.

Dacolva a fénnyel benéztem a Napba,
Majd szemem a szökőkút vízére futott,
De újító erejét mégis mástól kapta,
Mert a dombon ülve Téged láthatott.

Hirtelen álmodtam egy egész világot,
Mindent ...

Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak aludtál,
Nem kommunikáltál, nem ...

A tizedik évhez közeledvén
Nem érzem, hogy mennyi év múlt már el
Túllépve a kilencediken, még
Mindig úgy érzem, mintha
Csak most ismertelek volna meg.

Olyan vagy Te nekem, mint a
Jingnek a jang, mint a
Télben a fagy.
Úgy érzem egyek vagyunk,

De mégis külön testben,
Egyéni ...

Voltam lélek ég, s föld között, mi úgy döntött egy testbe költözik.
Születtem leánynak, elsőként egy emberi testbe
Szüleim szerelmének gyümölcseként.
Két év múltán testvérré lettem,
S lassan kisbabából kislánnyá cseperedtem.

7 év elteltével iskolába léptem,
S lassacskán lett még két testvérem.
Egy húgom, s egy öcsém,
S ...

Novemberi reggelen ült a fejem felett
Egy nagy fekete madár.
Holló volt? Vagy varjú tán?
Nem tudom, de mindegy is már.

S adta azt a jellegzetes hangot,
Fekete szemei ide-oda tekintgettek,
Vajon mit nézett, vajon kit nézett?

Tolla kissé csapzott volt,
Mint aki már kicsit öreg
Színe fakó, nem úgy mint ...