Veled vagyok még gondolatban-
Bár a messzeség úgy fáj, nagyon,
Azt képzelem, hogy mindig itt vagy,
Hogy átölel a két karom.

Azt képzelem, hogy sóhajom száll,
És megpihen a válladon,
Ehelyett csak könnyem hullik,
Bár szégyellem, de vállalom!


A tehetetlenség érzése,
Hogy nem tehetsz mást - nincs kiút!
Csak a reménység ...

Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.

Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.

Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú ...

Pelyhedzik a friss hó, ezüstös fák, új tél
tisztít, hűsít, frissít, új álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.

Éveink fogynak, ám szívünk fiatal
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!

Fekete fenyőnek feketéllő ágán
Egyetlen gyertya van,ég magában, árván.

Annak az egynek is oly sötét a lángja:
Sötét angyalszemnek sötét szempillája.

Egyszercsak belibben egy fekete holló:
Nyakában kötéllel, a csőrében olló.

Levág egy darabot a kötélből, szárnya
Precízen dolgozik-semmi sem vész kárba!

A levágott ...

Vakon botladozva
bolyongok lüktető falak között,
a kétségbeesés macskakövét koptatva.
Egy elszakadt lélek-fonal
izzadva remeg
nyirkos tenyeremben.
- haláltusát vív félelmemmel -

Hol vagyok?!
Saját, vagy a te börtönödben sorvadok?

Görcsösen kapaszkodom
a múlt üveggömbjében ...

A szemüveg mögött látni a tájat.
Eltorzítja a mezőt, erdőt, falvat.
Üvegek repedései látszódnak a sziken.
Mint hajós lapátol gyors vizen.

A bőr is ráncosabb, fokozatosan rohad.
Az emberi fajnak egyre halad a kora.
Zöld lemenő lassan vörössé vál,
Mint a paraszt búzát ...