Ságon, a folyóparton, a töltés dombon
A szomorúfűz szomorúbb, mint valaha
Hullajtja levelét messze a magasba.
A szél rátámad a levelekre olykor,
Eltépi a fától, a fűztől, az ágtól.
Száz levél a magasból meg száz a sárból
Tekint a fűzre s a szép nyárra gondol.

Ságon most összenéz a templom két tornya,
Mert már sehol sem ...

A mohák, zúzmók illatát
már kiszagoltam a földből.
Mohón szürcsölve mint a gyerek,
mikor langyos tejet hörböl.

Most következnek a színek.
Az ég, és a vizek kékje.
Mert lehet, hogy játszol velem
és csak bebújtál mögéje.

Ott rejtőzködöl: színben szín,
ragyogsz valahol fényesen.
Vársz. S én fáradhatatlanul
átkelek ...

Az élet elfolyik, amíg a jövőt tervezgeted,
mert a pillanat gyorsvonatként száguld el melletted.
El ne feletsd! Élni mindég csakis a jelenben kell
együtt a múltból fakadó jövő terveivel!

És hivatalt vállaljak én is?
Már mint én, ugy-é? - hivatalt?
Szép, gyönyörű valóban a terv,
S nem utolsó a gondolat.
Egy kevés munka, s azért a
Szerelmes arcu huszasok
Halk csöpögése, csurogása...
Nagyon fölséges szép dolog.

S talán ideje volna is már
Hogy meggondoljam magamat?
Hadd lám csak hát: egy porció rang,
Majd ...

A fák kopasz ágai markolnak az égbe
a csendes éjszaka meghitt sötétjébe.
Ebbe a nyugodt, eszményi környezetbe
csak néhány lámpa és egy reklám világít be.

A komor, sötét égen csillagok nem látszanak.
Útjukban sötét fellegek tömbjei állnak.
Csak néha-néha egy-egy kutya ugatása
ad hangos aláfestést ennek a hangulatnak.

Mandulavirág, kedves mandulavirág,
Azt súgod, sugallod: télnek vége,
Fel a szép tavasz közeledtére,
Többé nem lehet ilyen zord világ!

Mily bátor vagy is, te kis semmiség!
Nem félsz hogy a tél újra vicsorog?
Fagyos szelek fújnak, a könny csorog,
Kis virág voltál, leszel csurom jég.

Az ...