A mohák, zúzmók illatát
már kiszagoltam a földből.
Mohón szürcsölve mint a gyerek,
mikor langyos tejet hörböl.

Most következnek a színek.
Az ég, és a vizek kékje.
Mert lehet, hogy játszol velem
és csak bebújtál mögéje.

Ott rejtőzködöl: színben szín,
ragyogsz valahol fényesen.
Vársz. S én fáradhatatlanul
átkelek ...

Az élet elfolyik, amíg a jövőt tervezgeted,
mert a pillanat gyorsvonatként száguld el melletted.
El ne feletsd! Élni mindég csakis a jelenben kell
együtt a múltból fakadó jövő terveivel!

És hivatalt vállaljak én is?
Már mint én, ugy-é? - hivatalt?
Szép, gyönyörű valóban a terv,
S nem utolsó a gondolat.
Egy kevés munka, s azért a
Szerelmes arcu huszasok
Halk csöpögése, csurogása...
Nagyon fölséges szép dolog.

S talán ideje volna is már
Hogy meggondoljam magamat?
Hadd lám csak hát: egy porció rang,
Majd ...

A fák kopasz ágai markolnak az égbe
a csendes éjszaka meghitt sötétjébe.
Ebbe a nyugodt, eszményi környezetbe
csak néhány lámpa és egy reklám világít be.

A komor, sötét égen csillagok nem látszanak.
Útjukban sötét fellegek tömbjei állnak.
Csak néha-néha egy-egy kutya ugatása
ad hangos aláfestést ennek a hangulatnak.

Mandulavirág, kedves mandulavirág,
Azt súgod, sugallod: télnek vége,
Fel a szép tavasz közeledtére,
Többé nem lehet ilyen zord világ!

Mily bátor vagy is, te kis semmiség!
Nem félsz hogy a tél újra vicsorog?
Fagyos szelek fújnak, a könny csorog,
Kis virág voltál, leszel csurom jég.

Az ...

Én is jóllaktam; (ha elhiszitek)
S most könnyedén pöfékelek;
A fapadon végignyujtózkodom,
A világról beszélgetek.

Most a földet úgy meghányom-vetem,
Még csillagot is rugatok vele,
A nagy nap mellett úgy elvágtatok,
Hogy összetörik lőcse, tengelye...

Úgy van; most én is gazdag úr vagyok
(Mig ...