Boldogság, mi ez?
Miért vágyik rá a szívem?
Tán mert rég volt benn része.
Most is szomorú vagyok, elvágyódom
Egy másik, boldog életre vágyom.
Itt csak bántanak, belém rúgnak
Érzelmeimmel,érzéseimmel nem foglalkoznak.
Utálom ezt az életet!
Bármit megadnék, hogy elmehessek.
Szerelem, barátság, gyülőlet, fájdalom
Lassan ejtem le ...

Lelked most is érzem,
Magam mellett
Suhan,
Ahogy lépkedem
A rideg kövek között,
Földöntúli csókod
Homlokom ráncaira
Szökött…

Te már érted,
Mit még csak érzek,
Fájdalmasan.
Suttogott mécsesek
Lángjaiban
Ringatózik
Az élet időtlensége,
S szívem melegsége
Hozzám vonzza
Tiszteletre ...

Anyám…
Illatodba rejtezem,
Messzeséget körbeszelő,
Féltőn gondoskodó,
Végtelen szeretetedbe,
Hol megnyugszom,
Ha bánatom gyúl,
S lelkedben pihenve,
Fájdalmam fakul.

Anyám…
Rózsák nyílnak
Minden lépted után.
Minden lázongás,
Mi úgy öl, ...

Nem hervaszt engem szerelem,
De bú és fájdalom;
A sírba szállt le jegyesem:
Elhúnytát siratom.

S nemcsak könyezni fog szemem
Az elhúnyt kedvesért;
Ah élni nem lehet nekem,
Ha ő már véget ért.

S nem fogja senki sejteni,
Miért hervadtam el,
Nem fog virág fölzsengeni
A halmon, mely benyel.

De búm a sírban élni ...

\'Ki lesz, ki úgy örűljön,
Oh szépem, jóm, neked,
Mint e szív, mely felé most
Forrón ver kebeled?

Ki lesz, ki úgy szeressen,
Mint én most, tégedet,
Ha távol a világban
Bal sorsom eltemet?

Ki lesz, ki, míg belőle
Egy porszem fennmarad,
Lánghévvel égjen érted
A súlyos föld alatt?

Ki lesz, ki síron túl is,
Az ...

Sok bajnak utána az ősz dalia
Csend-lakta honába kerűl:
Vészes fiatalkori napjaira
Néz vissza reménytelenűl:
Eltűntenek ifjukor és szerelem,
A vér-teli harcok, a győzödelem.

Fáradtan, elaggva, ez álmaiban
A harc s koszorúk fia él,
S bár álmain a komor ész köde van,
Még lelke busongni kevély.
A sírba letenni ohajtja ...