\'Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka, alva látlak,
Alva e hűs domb alatt;
Most ugyan hó arcaidról
S e kis rózsás szűz ajakról
Csókomat nem űzheted.
Majd ha ébredsz, és piros lesz
Arcod, ajkad lángolóbb lesz,
Nem tudod, mi lelhetett;
Én pedig tudom nagyon jól,
Hogy szerelmes csókjaimtól
Ég s piroslik ...

A hűs ligetnek fái közt
Egy dombnak oldalán
Szunyadni láttam szépemet,
A szöszke kis leányt.
Oh keble mint emelkedett!
Mint gyúla szívem is,
Hogy láttam édes álmait
Lebegni arcain!
Gyengén pirúltak ők el,
Mint a nyár hajnala,
Mint a kifejlő rózsaszál
Nap alkonyodtakor.
Hévvel mosolygó ajkai
...

Farsang van. Álarcok táncolnak.
Ha vége van majd, akkor a porba hullnak.
De az igazi álarc sosem esik le.
Eleinte még figyeled lesik e,
és néha még leveszed.
Hogy rajtad van, késöbb már észre sem veszed.
Nyomorú életed, szomorú végzeted ez az álarc.
Örökös szomorúság, végtelen harc.

Tetszeni akarok Istennek.
Amikor a felhők mennek, szivárványban,
jégesőben, végtelen nagy szeretetben,
amikor fáj, vagy amikor jó, amikor leesik a szűztiszta hó,
Te Uram mindig velem, mindig fogod Te a kezem,
s ha hajóm süllyedne is olykor,
Te mindig lenyúlsz, mindig jókor,
szeretlek téged Istenem, maradj kérlek mindig velem.

Szeretnék valahol máshol ébredni. Egészen messze.
Halványkék égbolt alatt, mélyvörös szerelembe.
Amit érzek, nehezen elmondható.
Tudom, hogy szeret engem a Mindenható.
Hűs felhők közé álmodom magam,
lehullik onnan önvádló szavam,
megyek, ameddig csak menni tudok,
talán valahova el is jutok, szélcibálta létem egy darabkáját,
itthagyom, ...

Mikor a párnádra egy tündérke leszáll,
S füledbe suttogja valaki gondol Rád.

Valaki gondol Rád, s verset farag Neked,
hogy tudja mosolyogsz, s arcod nem takarja felleg.

Valaki gondol Rád, s figyel az éjszákaban,
hátha meglátja szép szemeid a félhomályban.

Valaki gondol Rád, s közben az eget ...