Múljon a fájdalom, hiszen múlnia kell.
De én még mindig nem felejtettelek el.
Ha véletlen látlak, vagy meghallom neved,
Úgy dobog a szívem, elhinni sem mered.
Már nem vagy itt, s többé nem csókolod a szám.
Nem fogod a kezem, s már nem is nézel rám.
Csak néhány kép maradt, ami még bennem él,
Szívem új holnapot veled már nem remél.
Eldobtad, ...

Már nem látom a fényt, mely hozzád vezetett,
Már nem dobog a szív, mely téged szeretett.
Testem lassan kihűl, lelkem eltávozik,
Fáj a múlt, de tudom, van, mi nem változik.
Eldobtam mindenkit, hogy veled lehessek,
Hátrahagyva mindent, hogy hozzád mehessek.
Mind megtettem érted. És mit kaptam vissza?
Átszúrtad a szívem, mely hű volt és ...

Érezted már?
Hogy veled van ki számít,
de mégis gátat állít
a magány?

Érezted már?
Hogy szeretnek,
de nem tudod kik lehetnek,
a barátaid?

Érezted már?
Hogy magadba roskadsz,
hogy van mit enni mégis koplalsz
hetekig?

Érezted már?
Hogy szeretsz valakit,
De megmondani kit
nem tudod?

Én ...

Ketyeg még a régi óra,
De soká, már ő sem húzza.
Csak ketyeg, ketyeg, újra ketyeg,
Az idő meg csak lassan pereg.

Lassan jár, csak jár az óra,
De nincs már aki őt felhúzza.
Érzi, lassan itt a vége,
Egyre lassul gyenge lépte.

Nem ketyeg már, ez a vége,
A mutató is megáll végre.
Padlásra megy régi óra,
Por ülepszik ...

Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng a lantos hév szerelmi
Éneket.

Zeng, ha gyúl a rózsahajnal
Keleten,
Ha nyugodni bérc megé a
Nap megyen.

S szép tavasszal, nyár hevén, hüs
Őszön át
Pengeti a szerelemnek
Hév dalát.

S édes díja zengzetének,
A leány
Ha kacsingat által a ...

Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört, búsul a sötét vidék.
Sötét e szív is, hű szerelmem honja,
Reá a bú gyászfátyla szöveték.

Nem bírva terhét, a felhő könyekre
Fakad, s a rózsa gyüjti gyöngyeit.
Megtelt e szív is, könyeim peregve
Áztatják arcom hervadt díszeit.

Színekkel ...