Titkos, csendes táncot lejtő fényfoltok,
lépteim üres zaja a falakon: most
halott az ódon, hatalmas vár.
most nincs más, nem zavarja senki az öreg, szikár falak álmát,
most csend van, s a csendben
én
s Te énbennem.

Sötét, néma a ház,
mert kint zöldellnek a ...

Én a kozmosz gyermeke vagyok.
Nemzőm az éltető energia, a
Vörösen izzó, kápráztató napkorong,
Szülőanyám a vad, sötét éjek királya, temetők őre, a büszke fényű,
Százarcú hold.
E földi lét nekem csupán egy röpke pillanat.
Karmáim gyűjtőhelye,
Ahol a végtelen hátán vágtató zabolátlan lelkem mielőtt tovább
Repülne megáll, s ...

Azért dideregtél fagyban, hóban
Elzárva magad mindentől-
Érezted, tudtad eljön a pillanat,
Amikor lelked hét tornya ledől.
És azért tűrted a forróságot, szomjat
Mert tudtad, eljön a nagy pillanat,
Mikor végre hűs patakok vízével
Locsolhatod lelked,szomjadat.
És végre eljött, itt van a pillanat-
Te nem ...

Két virág a szemed,
Amint nyitogatod
Szempilláid mögött
A lélek-ablakod.

Bársonyos két kezed
Egy égi fa ága,
Lenge esti szellő
Lépted suhanása.

Csillagok csillaga
A lényed varázsa-
Szelíd szavak színe
Ajkaid rózsája.

S eljön az este is,
Amint csukogatod
Szempilláid ...

Most ordítanék.
Fák, bokrok ágait
félretolva rohannék
arra, ahol senki sem
lát, kietlen ösvényen,
úttalan erdei úton,
vadállatoktól meg nem
rettenve keresnélek.
Keresnélek szép szóval,
kacagással, könnyekkel,
halkan, kétségbeesve,
ordítva, észt vesztve,
amíg meg nem látlak,
meg nem talállak,
valahol, ...

Te vagy a valóság,
És te vagy az álom,
Egyszerre vagy születésem,
És lassú pusztulásom.
Olykor lángoló tűz,
Néha fagyasztó hideg,
Egyszer veled vagyok,
Egyszer meg nélküled.

Te vagy ki látni hagy,
S te vagy ki elvakít,
Te vagy ki velem van,
S te vagy ki eltaszít.
Olykor kedves ...