Keresztül tépett szívemen a fájdalom,
torkomból torz orditás szakadt ki,
ólomsúly terpeszkedett mindkét vállamon,
szemeimből fanyar könnyek sora szaladt ki.

A vilag körülöttem elmosódottan szédult,
ereimben a vér egy perc alatt meghűlt,
a szenvedés a lelkemben ego-szűrő kint szült, ...
úgy üvöltöttem ...

Édes, piciny tündér
gőgicsél vidáman,
rúgkapál es integet
a fodros-masnis kiságyban.

Arcocskáján rózsa virul,
haján siklik a napsugár,
augusztusi szellő-fiú
huncut szemmel kacsint rá.

Csodájára jár a zápor,
örömkönnyeket perget,
habos képpel rá-mosolyog
egy kedves puffancs ...

Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!

Mikor a szem sós vize gördülve ajkadra ér,
hang nem jön, csak csend, tekintet mesél.
Elmondja bánatát a lelked, szavak nélkül
véres szavakkal ró regét szívedbe emlékül.
Hangtalan csattan rá a lakatnak vas pántja,
te tudod már csak odabenn, vaj mi bántja?
Minek mondanád, hogy lásd a mosolyokat
mik fájdalmad énekére arcokon oszlanak.
Akkor ...

Sétálok az éjben,
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?

Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán Érdemes?

Lelkem harcban edzi
S kínoz belül érzem,
Ezüst, acél összecsap
S belül máris vérzem.

Évek óta szörnyű már
E belső ...

Körbenézek a sötétben,
A tűznél táncol a fény.
Körbe nézek a félhomályban,
Csak mi ketten, csak te meg én.

Rád nézek, nézlek téged,
Szemedben gyógyító fény,
Rád nézek, szemedbe mélyen,
De szerelmed nem enyém.

Az égre nézek és gondolom:
Bolond voltam, már tudom.
Lépnem kéne, már nem lehet,
A szerelmem már ...