Hunoknak királya a legnagyobb,
Rómára rettentő nevet hagyott.
Egyetlen szavára indul sok nép,
Királyok királya, Atilla még!

Tinó ha lesántul kard jő elő,
Barázdán találja szántó-vető.
Istennek a kardja, rajta jele,
Világot hódító az ereje...!

Aki egy ily kardot birtokba vész,
Övé a hatalom, mit ád az ég!
Királyok ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Ma a forró nyárhoz öltözöm,
sétálok a sárga díszkövön.
Föntről izzón tűz le rám a nap,
bámulom a szökőkutakat.

Ragyogó most az én városom,
napfény nevet tetőn, házsoron.
A fák alatt árnyas tereken,
a korzózó ember megpihen.

Leülök egy piros padra én,
újságomat lebbenti a szél.
Ilyenkor az időm jól ...

Mondd el nekem, mi fáj neked?
Ne szégyelld ha könnyes szemed!
Tárd ki szíved, s a fájdalom,
eltávozik gyors szárnyakon!

Lelked nehéz, tedd le a súlyt,
beszélj, mondd el, mi téged sújt!
Meghallgatlak, hiszek neked,
jól látom én, könnyes szemed!

Rossz álomból ébredsz te fel,
a szabadság gyorsan jön el!
Tiszta a fény, szárad a ...

Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz ...

És midőn eljő a várt újkor,
ember-ember farkasává válik.
Ők csak harcba hívnak olykor,
ahol ifjak vére másokért hullik.

Mondják hogy nem az emberre,
hanem tetteire inkább gondolunk.
Mint arra ki tett az életre,
s hozzá csak egy nap fordultunk.

Az értelmetlen hosszú küzdelmet,
az ott árva ...