Csalódás után mindig fáj a szívem,
nagyot dobban s közben hideg rázza testem. Szemeim könnyeznek, arcom tűzben ég, nem tudom meddig bírom ezekután még.

Hisz lelkem nehéz mert nagy a teher rajta, nem segíthet semmi. Csak ő enyhíthet éles fájdalmán, de nem teszi-

-mert fél elveszíteni. Azt az adottságot amit az élettől kapott, a büszkeséget amit ...

Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed kútjában öngyilkos leszek.
A tőr kihull kezemből. Térdre estem
eléd. Gyűrött zsebkendőt lengetek.

Bőrig vetkőzöm és tovább. Kitárom
magamat, oly mezítlenül, ahogy
anyám megszült. Nincs tőled e világon
védelmem, csak ha védtelen vagyok.

Fiat, barátot, mindenkit feladtam
miattad. ...

Üvöltenék,de nem merek,
meghallanák az emberek.
Sírnék,de nem lehet,
könnyet nem ejthetek.

Boldog nem lehetek,
mindig magányos leszek.
Mondanám,hogy szeretlek,
de viszont nem szeretnek.

Az álarc boldognak látszik,
mindennap szerepet játszik.
De az arc könnyektől ázik,
s a lélek hideg magányban fázik.

Üvöltenék,de ...

Még benn ülünk. A kandalló varázsa
melengeti a fázós bánatot,
Bovárynét olvassuk egyre-másra,
künn zajlanak a víg vadászatok.

Valahol Pesten, messze, operába'
Puccini zeng ma, s éber vonatok
robognak át a gyémánt éjszakába.
Én itt vagyok, és én itt maradok.

Emlékek szőnyegén rajzolgatok,
s mint levendula, meghitt, régi ...

Ülök a tv előtt s nézem hasztalan.
Mit is csináljak? Unom magam!
Nem jut eszembe most semmi, semmi ami jó,
kivagyok teljesen, hát ez borzasztó.

Ahogyan ülök a kanapén peckesen,
egyszercsak magától megmozdul jobb kezem.
Megmozdul magától az aranyos drága,
ő az kivel imádom magamat máma.

Mert imádom mindennap magamat hevesen,
itt van ...

Hol vagy te álom, melyet kergetek,
Hol vagy te lélek, kiért élhetek?

Mért nem jössz el, váratod szívemet,
miért gyötröd így, fájó lelkemet?

Életem üres, s nem élhetem,
Nélküled nem, nem kell már így nekem.

Nélküled nem, nem kell mi hátra van,
Életem sem, mert így hasztalan.

Jöjj hát el már, s boldogítsd ...