Tátongó nagy termek,
üres lakatlan helyek.
Sötétség, egyedüllét,
ember vajon hova léphet?

Üres helység nincsenek tárgyak,
ám bárhova nézek csak sötét árnyak.
A falon lévő kép rám vicsorog,
késem a zsebemben már nyikorog.

Hirtelen ijedten kapom elő,
és nézek körbe, vajon ki jő?
De ...

Nézd a vöröslő eget, ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
helyet adva az éjnek, a holdnak, tompa fénnyel búcsút int.
Perzsel még az ég alja, őrzi a hatalmas fény itt jártát,
aztán sötétbe borulva, a menny, a holdnak tárja szárnyát.
Gyönyörű a város, ezernyi lámpafény ragyog,
elcsendesült utcák, sötét házakon, fénylő ablakok.
Megpihen a táj, ...

Nézd! - soraimban ott a múlt!
Olvasd! – haldoklik a nyomorult!
Terítsünk rá fátylat
földből vessünk neki ágyat!
Csendben keresztet vetve
jó mélyre eltemetve.
Nézd! Elapadtak könnyeim.
Olvasd! Erről szólnak verseim.
Nekem, neked is sikerül,
lelkünk, helyére kerül.
Már nem fájnak a sebek
eltűntek a vad hegek
miket ...

Harmincöt éve még ide jártunk,
Ismerős minden, az emlék él.
Ó, a vén idő, mennyire szalad,
Szállnak az évek, mint fáról levél.

Ismerős terem, ismerős falak,
Melyik volt padom? Keresem én...
Behunyom szemem, úgy emlékezem,
Harmincöt éve itt ültem én...!

Fiatal lányok vagytok ti most ...

Szó, mint langy-tavaszi szellő,
Vágy-sóhaj, gyönyörben merengő,
Ősforrás, tátongó mélyből fakadó,
Égi magasságban szárnyakon haladó.

Kiket Ámor nyila sebzett szíven,
Ős-Erószt követik már híven.
Hogy Afrodité szép szem-párja,
Bennük tekintsen egymásra.

Mert feloldva minden ...

Jaj, de szép, piros a meggyem,
jól megérett, le kell szedjem!
Kedves babám, hozz kosarat!
S otthon ne hagyd csókjaidat!

Gyere velem meggyet szedni,
meggyfa alá enyelegni.
Érik a meggy, te csak szedjed,
néha közben kapj be egyet!

Savanyú a meggy ajkamon,
édesítsd meg, kis angyalom!
Ugye milyen jó ...