Lilla pillái lecsukódnak lám,
ímé, még hű kebelben él e kép.
Illanj éber lét, álmodozz leány!
Öröklét költőjét, szereted e még?

Őrizé neved, idők bércein,
lényed bevésvén, bús emlék gyanánt.
Könnye, mint pergő esőcsepp, s kövér.
Halált nem ismer, lényed zöld palánt.

Vágyaknak kútját, újon megnyitá,
egy ...

Valahol egy kórházban,
vagy orvosi váróban,
egy tömött folyosón,
ahol senki sem gondol,
a másik gondjára,
csak a maga bajával,
van elfoglalva.

Itt ülnek ketten, párban,
egy - egy széken.
Az egyikük szíves,
a másik őszes.
A férfi a lábát fájlalja,
mutatja kínos fintora.
Mellette a nő, kipattanó erő.
A férfi ...

Nagycsütörtök napján, egy nagy setét flotta,
Sok, posztós hajóval, királyunkat hozza.
A bécsi palota ravatal-terméből...
Nyög a széles Duna, e gyászos terhétől.

Lassú méltósággal, oly korom-sötéten,
Mintha minden csillag kihunyna az égen.
Így megy a koporsó Bécs-várból Budára,
Mintha mindenségnek lenne holt ...

Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.

Őszi szél sóhaját, Párizs útjain,
Cserepes ajkaink, vágyak kútjain.
Lidércfény-szerelmet, mit messzeség igéz,
Testi vágy tüzében, héja-nászra kész.

Költő, ki távoli, fenség -, mint Ady..,
S ...

Vihar volt, villámok cikáztak,
koromfekete volt az ég.
De reám holt költők vigyáztak,
meg ne halljam a szél neszét.

Az orkán háztetőket tépett,
szállt a cserép, mint konfetti száll.
Míg verset hallgattam, sok szépet,
hol, holt költők társasága vár.

Ez itt most mind béke-hirdető,
a szellemekből árad égi fény.
Kinn ...

Hibáztam. De nem csüggedhetek, mert a vágy csak felemészt, belém markol s elrontja kedvemet.
Széttépi szívemet, s elűzi mindazt ami eddig benne élhetett.

Ez nem lehet. Azt mondják az idő mindent megold, s azt hogy a seb idővel majd beforr. De a heg örökre ott marad, ott ahol egykor szerelmes szó fakadt.

Helyén még ...