Csámpás, konok netán ez a világ
S végbe hanyatlik, kit annyian űztek,
De élethittel én, üldözött haló,
Március kofáira és szentjeire
Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.

Hadd halljék végre olyan magyar szava,
Ki sohse félt, de most már nem is félhet,
De kihez bús Hunnia szíkjairól
Sírjáig eljut, lázítva, ...

Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra,
Hogy virítson mint rózsaszál,
Megöntözném: ennyiből áll
A kis kertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága.

Én kis kersztély legyény vagyok:
virágokat locsolgatok.
A minak, hogy erre jártam,
egy szép rózsafát találtam,
én azt hervadozni láttam.
Rózsa ne hervadjon,
szabad-e locsolni?

Azt hallottam, van itt egy ékes virágszál,
piros, mint a rózsa, karcsú, mint a nádszál,
szépen kérem az apját,
de még szebben az anyját,
adja ki a leányát,
hadd locsoljam orcáját.
Rózsafa tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány,
akit meglocsoltam.

Emberek dülöngnek a mezőről,
Dél derül és rossz, felhős Észak.
Sivár nyár fűl s az egész falun
Bús kasza-ritmus s gaz virágok
Lehelletén szállong a szegény-szag.

Sírás sír a gyér búza-világból
Három tornyos, kis, halk falunkba.
Ez is világ és egész ...

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?