Mosolyogj rám, édes feleségem!
Nincs virág a földön és az égen
Csillag, amely képviselhetné a
Kedvességben mosolygásodat.

Már ha rajta arcodon a felhő,
S fúvalom, mely elröpítse, nem jő:
Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek,
Mosolyodnak hajnalával azt. -

Puszta télben a kert puszta fája
Milyen vággyal, mily ohajtva ...

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
\'Ej, ráérünk arra még!\'

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten ...

Ismerős az út,
A park,
A járda és a pad.

Már voltam itt,
Időztem is.
De akkor más volt...
Más volt a nap,
Az emberek,
A gyerekek.
Más színe volt a fűnek,
A falevélnek,
És a könnynek...
Igen a könnyek,
Azok is mások voltak,
De a pad...
A pad, az ugyanaz.

Akkor mindent ...

Már egy hónapja, hogy nem esett az eső,
Nem sétált az égre semmi felhő,
Hallom, ahogy repedez a föld az esőért,
Látom a gyümölcsöt, milyen hamar beért.
Sírnak a virágok a fák, a füvek,
A kis cinegék, a verebek,
Kell a harmat és az eső a rétnek,
Kell még az élet a természetnek.

Ahogyan hívja az ég a felhőt,
Úgy hívom én is a ...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a ...

Türelem, te a birkák s a
Szamarak dicső erénye,
Tégedet tanuljalak meg?
Menj a pokol fenekére!

Hogyha mint koldús járod be
A földet s kérsz menedéket:
Kérj akárhol, csak ne tőlem,
Szívem nem fogad be téged;

S ha bejárod, mint hódító,
Diadallal a világot;
Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,
Melyre nevedet nem vágod. ...