Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem ...

Nyár van zsibong a park az utca,
Mókás gyermekek hada tölti be a tereket.
Én is közöttük vagyok, és velük futok,
Majd egy buta játék miatt biciklire pattanok.
Halk csengetéssel messzire gurulok.

Oly messze hol már a fákról hull a levél,
S a sárgásbarna avaron csúszik meg a kerék.
Mi ez álmodok? Nem! Ősz ...

Itt ahol élek már mindenki keresztény,
A pogányok a népet most lefejeznék!
De élükre mégis István Királyt helyezték.
Mert ugye csak Szittya a magyar nép!

Járkálj csak halálraítélt, lázadj,
A hóhérok véres baltája mellett fáradj!
S a zsarnokságnak helyet ne adj,
Az eddigi életed helyébe mást ne adj.

Mert nem attól vagy férfi, ...

Vajon hogy múlt ki a nemes élet folyója?
Először csak patakban terjed ága.
Majd felduzzad mint kövér folyam,
s csendesen csökken a vízhozam.

Fodra cselekmény, fodra esemény, fodra élet,
habjai az élet habzsolásai lennének.
Zúg mint egy erős s csendes patak,
s a látszat alatt a durva sodrás megmarad.

Ha kiárad minden, mi ...

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

Lassan vége lesz a nyárnak,
A meleg napok vörös alkonyának.
A szerelem megannyi forró csókjának,
Amit a Nap ad a Föld arcának.

Közeledik az őszi napok varázsa,
A sárgásbarna falevelek hullása.
A Nap előbb tér nyugovóra,
Egyre kevesebb látszik belőle nyugatabbra.

Beköszönt a zord hideg tél,
Mindenki a legjobban ettől ...