Vert hadak csonthalmain csak a béke és a csend honol.
Vérfürdő volt, de ez már csak a pokol.
Légy jobb, mint más mert az vagy mit magadban hordozol.
Lelkeden a sikerekkel minden rést befoltozol.

A nap első sugarai döfték át a goromba felleget,
Ezzel égeti el máglyán a megátalkodott bűnös lelkeket.
Ki hagyta ily sokáig mérgezni e tiszta ...

Körbevesz a néma csend, betakar a sötétség,
Sóhajtásom izzó lyukat éget a szoba csendjébe.
Lelkem szánalmas haldoklásához, borostyánút vezet,
Mit a pofára esések fáradhatatlan munkásai,
Fektettek le az élet hosszú és hideg során.

Még érzem azt az illatot, ami orrom mélyére égett,
És látom azt a képet, mit agyam délibábként vetít ...

A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott emlékül.
A barátságunk köteléke egyre ...

Anya! Édesanya! Ezeket kimondani oly jó!
Olyan megható ez a két rendkívül szép szó!
Mama! Ezt tanulja meg először a gyermek.
Anyjáért sír, ha baj, betegség támadja meg.

Az anyja Őt bajában ösztönösen vigasztalja
és betegségében soha magára nem hagyja!
Lehet anyjának is bármilyen nehéz ...

Ó, halld szavam! Tanácsod kérem.
Segíts, mert az őrület kínoz!

Rongyként cibál a fájdalom,
S sáros cipőjük nyoma arcomon.
Belém rúgnak. Szívemmel játszanak.
Adj nyugalmat, hű szolgádnak!
Hallgass meg, gyönyörű Múzsa!

A szerelem szirmai hervadnak,
S lángoló érzéseim tompulnak.

Térden állva könyörgök ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle ...