Az esők gyakran oly furcsa világok!
Perdül-fordul a nyári záporok
rímkopogása, a hirtelen jött tócsák
felszínén arany csillagtánc ragyog.

Máskor esőből tűnődő világ lesz.
Az ember be-, éhes csiga kibú.
Bádogcsatorna fújja ki az orrát,
s hegedűhúrról légbe száll a bú.

Őszi eső-csendben könyvek születnek:
bölcsességgel telt ...

Hiú ábrándokkal magam
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...

Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..

Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint fel-felkapott
nyári szellőként tova,Veled ...

Csak gondolatban sújt halálos gyásza,
csak fojtogat és szívem sebzi meg,
a vágyak útján hullok csak halálba
és megremeg a virrasztó ideg.
Csak gondolatban sújt halálos gyásza.

Mert nem lehettem ott, hol kellett volna,
úgy, mint a többiek: a harci síp
szavára várni s állni bátran sorba,
ha ágyúk torka bőg s golyó süvít.
Jaj, nem lehettem ...

Mint zúgó szél a rétek csókját
Hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem, fáradt agyamban
Dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
Nem őrzené: ha jön az éj
Tündéri képedet szorítom
Szívem fölé.

Te drága táj, zöld lombjaiddal
Szelíd körtáncot lejtesz itt,
Folyóid karcsú-kék ...

Mosdatlanul ülnek ki mord igéim
a város-szélre és az útfelekre.
Szegénységem lassan kint megdicsőül,
pedig még nincs is eltemetve.

Padlómra olvasatlanul kerülnek
szőnyeg gyanánt a legfrissebb lapok
s Krőzusnak érzem tüstént magamat már,
ha tiszteletdíjat kapok.

Barátaim, azért nem jártok rosszul,
ha néha megjelentek itt:
egy kis ...

Az első beszívott lélegzet.
Ahogy születik a gyermek.
Egy félelemmel teli
világba, s amint tüdejét
nyitja tágra majd kit elér
egy hang, eszmélt illat..
S a mell, mi őt óvva,
meg nyugva bezárja.

A zsenge fűszál...
Melyet harmat táplál.
S az erőt adó napfény,
biztos földtakaró.
Ám a sok közül is ...