Azon tűnődöm: próza, s vers világa
hol találkozik? Hát, tényleg, lehet,
hogy gyakrabban néz más szemmel az író,
mint a költő, lóvásár tereket.
Írónak a ló: dokumentum-állat.
Tanulmányozza: miként is nyerít,
s a gazda-sorsból merítőkanállal
veszi, s átönti élet-szavait
könyveibe. Jó ez, ha végül minden
a lapokon izmosan eleven,
s ...

Álmok szőtte kuszaságban,
azok tovaszálló tudatában
keresed nyugodt helyed,
ha megtörve is, de végre megleled.
Kis kápolnában, kezed kulcsolod imába
s kérdezed önmagad hiába :
Ember, ember ellen vétkezel !
Mondd miért teszed?
Éled a hited,
szeretettől virul szíved,
most mégis az ádáz küzdelem, a harc,
néha ettől torzul az angyali ...

Gyermekmese az nem semmi se.
Gyermeklélek eledele.
Hadd teljen a lelkük vele!
Így lesz szebb az ember léte!

Poémák hada lepte el eszem
Múzsám röptette képzeletem
Nem fáj többé rád gondolnom
Az idő begyógyította bánatom

Egy emlék, fénykép vagy csupán
Elmém mélyének fojtott koncán
Emlékemnek Te voltál kedves
S szívemnek igazán tökéletes

Tíz méter és tíz év köztünk
Egy gondolat volt mit űztünk
Vagyis csak én voltam az ...

LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK NEM SEGÍT A FIATALOKON!

Amelyik nem épít lakást, házakat,
Csak megfogalmaz ámításokat,
Erkölcsi züllésbe taszítva a fiatal párokat!

A fiatal lány s fiú, örömre vágyik!
Saját lakásra egyik se számít.
Nincs beruházás, ha hitelt vennének fel,
A hitel, a kamat oly magas! -
A félig - kész ház, ...

Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...