A zöld fenyő karácsonykor

Halkan jött; tán kopogtatott?
A szobába friss illatot hozott.
Mikor \'lába\' vízbe került,
láthatatlan arca mosolyra derült.

Szaloncukor, gömbök, díszek
ágaira egymás után felkerülnek.
\'Fejét\' a csúcs ékesíti,
Ő ezt méltósággal viseli.

Ágain a zöld tüskék
úgy ülnek, mint kis ...

Háború

Az eget elöntötte a ború,
megint kitört egy háború!
Miért rosszak az emberek?
Miért nem békében élnek?

Felnőttek kíméletlen harca,
gyermekek értelmetlen halála.
Anyák zokognak; gyermeküket vesztik,
Emberek egymást ölik.

Nem lehetne a békét ...

Emlékeink úgy kötődnek hozzánk,
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
...

Ha azt mondom:- Labda.
Gyermekkorom.

Ha azt mondom:- Könyvek.
Elmém, felfogásom.

Ha azt mondom:- Élet.
Emberi jogom.

Ha azt mondom:- Anya.
Saját családom.

Ha azt mondom:- Szerelem.
Az első boldogságom.

Ha azt mondom:- Bizalom.
Az első csalódásom.

Ha azt mondom:- ...

Kereseti viszonyok...

Sándor unokája jó gyermek,
ám ami szívén, az a száján...
Valahogy szóba hozzák egyszer,
mennyit keres az anyja. ...

Legfontosabb, amit
az apa tehet...


Elképesztő és hihetetlen
dolgokat is bátran megtesznek
az édesapák

Olvasták: 499

Család,