Hétköznapjait a város sűrű forgatagában élte,
napi információit begyűjtve egy kapott hírt folytatott,
kicsit hozzá tett mindig valamit amint mesélte,
hosszú görbe ujjai között állandóan ecsetet forgatott.

Csupán egy hóbortos művész azt hitték róla,
mikor megjelent gyűrött ingében, borostás arcával,
összetekert vásznát kiterítve egy ...

Történet egy emberről ki nem tudott,
szembenézni vele előle annyit futott,
nem fogta fel nekik csupán ennyi jutott,
helyette az igazságra meséket aggatott.

Aznap mikor hazaért nem tett semmit,
nem kért tanácsot, nem hívott fel senkit.
Az utcájukba fordulva eltörölte könnyeit,
megóvja gyermek lelkük naiv ...

Újra csöndes mind, nem csörren,
benn nem motoszkál senki már,
néhány csepp könny elcsöppen,
bolond lelkem még haza vár...

Mozdulatlan most mind, nesztelen,
nyugalmamat én keresem egyedül,
arcod kutatom reménytelen, esztelen,
árnyak sötét kavalkádjába elegyül.

Ismét csak csöndbe borul a ...

\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...

Már régóta semmiben
nem vagyok oly biztos,
bevette magát elmémbe
tudásom, mi erősen hiányos

Semmit sem tudni
ez az igazi tudás
csak így lehet kibújni
csak így leszek tudós

Tudni mi nincs
már tudása a vannak
így talált kincs
hozománynak gyatra

A nemtudás tudása
már több mint a nagy semmi
Istennek ...

Az én hazám apró ország,
Európa közepén,
E hazát alig ismerik
Ezen a nagy földtekén.


Ha térképen nem is tudnak
Rámutatni foltjára,
Sok hírnevet szerzett fia,
Hirdeti, él Hunnia!


Találmányok elmondhatják,
Jeles elmék élnek itt,
Évszázadok sorba múlnak,
Sok zseni itt születik.


A baj csak az, ...