Reggelt fial a hajnal.
A szürke ég díszítve piros fényszalaggal.
Az utcán még az éj nyoma,
de a kelő Nap jelzi, hogy az éj mehet tova!

A panelházak álmatagon állnak
némán, keményen ellenállva az égre törő Nap ostromának!
A fák dermedten, bénán, csendben vannak.
Kopasz ágaikkal a szürke felhőktől takart égre mutatnak.

A ...

A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, ...

Éjjel álmomban a házamban jártam,
álom-palotám, régóta erre vágytam.
Friss patak csordogál a kertek alatt,
hűs tó vizében úszkálnak a halak,
fűzfája alatt mély kút asztallal, székkel,
alája ülve írok, olvasok a napon, s éjjel,
mikor feljön a telihold, a gyémánt-csillagok,
gyönyörködve nézem az eget, hogy ragyog
milliárnyi kiscsillag, ...

Hajnal

Nyári reggel
korán felkel,
leskelődik a napsugár.
Nagy ősi tölgy,
mint Uri hölgy
magányosan álldogál.
Lágy szellőre
egy-kettőre
lombja táncol szinte már.
Mennyi fáradt
csöppnyi állat
otthonra benne rátalál.
Szelíd tájon,
amíg látom,
nyugalomban a határ.
Kis teraszon,
kávézaccon
gyenge ...

Két kis virágszál nyílott szívem mezején,
nevelgetem Őket az élet szigetén.
Harmatcsepp könnyeiket napként szárítom,
lehajló fejüket felfelé állítom.

Átkarolom Őket búbánat idején,
szirmaikat becézem szavaimmal én.
Szépségükön megakad a világ szeme,
méz illatukat repíti tenger szele.

Szeretet a vizem, a nap a ...

Akkor történt, mikor az ég csak feketedett,
szegény ember egyke gyermeke eltekergett.
Keresték órákon át, de bizony hiába,
nem lelték őt sem távol, sem a falujába.

Gyermek anyja könnyeit búsan eresztette,
azt hitte, drága gyümölcsét végleg vesztette.
- Bezzeg, ha az ég egy picit világítana!
gyermekének

Olvasták: 1120

Népköltészet,