Büszke Magyar Népünk,
pisztolyt fog fejéhez,
majd előbb lő,
és csak aztán kérdez.
Kérdés nélkül veti
önmagát a mélybe,
mert úgy érzi elvérzik,
pedig nincs is megsértve.
Bánatában küldi
hát hajóját fenékre,
s ősi népét űzi
vele Nagy regékbe:
A Magyar volt,
az ősi minta nép,
ki inkább előbb elveszik,
s ...

Száll a füst, parányi tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák oda lépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már soha sem dobban.
Testévek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

\'Bárcsak itt lennél!\' ...

Sűrű füst lepi testem
Ég körülöttem a ház
Vár volt, de ma már nem
Csak egy juhakol a hazám

Nem tudom, de húsz éve
Kútba esett e világ
Most megint árvizek járnak
Mikor lesz végre apály.

Lesz e még boldog a népem
Csak lesz majd unokám
Aki eltemet engem
És él még tovább a hazám

Nem dobom el még az ...

Sokat esett az eső,
Ebben a hónapban;
Jöhetne már a szárasság,
Ebben a városban

Nincs pár perce most is,
Hogy kisütött a nap;
S hogy hazafelé menet,
A suliból, elázott a lap

Már mosolyognak a felhők,
És szépek;
Ki sütött a nap gyertek ki,
Most népek!

Addig gyorsan játszunk, ...

Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem tam multae scelerum facies; ... Vergilius


PÁSZTOR

Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?


KÖLTŐ

Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!


PÁSZTOR

Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát.
Most lágyan mosolyog, de ...

Megsárgult kép lóg a falon
Könnycsepp fut le arcodon
Nem vagy már fiatal se vagány
Szívedbe mart a vasfogú magány!

Ott állsz a tömegben, egyedül
Ellopták álmaid észrevétlenül
Nézed az emberek seregét
Egynek se tudod a nevét!

Bensődben dúló, örök háború
Fekete álarc mögé bújt gyanú
Nincstelen valóság romlott ...