(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a megszületésben,
Mint alap… a házépítésben.

(3 soros-zárttükrős)
Az alapról is azt tudjuk, hogy van,
Nem látjuk, elbujt a föld-árokban…
Az alapról is azt tudjuk, hogy van.

Vajh’ alapot ház alól ki lehet bontani?
Vajh’ múltat életünkről le lehet csonkolni?
Vajh’ ha nem lenne múlt, meg lehetne ...

Ha nem tetszik is, írom: messziről látszó,
hogy bemocskoltak, nemzetiszín zászló!

Ha nem tetszik is, megírom azt, mi lényeg:
most-uralmát egy fenti csőcseléknek.

Ha nem tetszik is, írom: önhaszon-papság
cégérül használ istent és keresztfát.

Ha nem tetszik is, megírom, hogy nem ország,
amely hagyja: a bűnösök kifosszák!

Ha nem ...

Gyávákat sohasem szerettem, -
csak gyávaságuk megértettem.
Önérdek közönyt megértettem,
megértettem, - de megvetettem.
Gyávákért tettem, amit tettem,
de azt belső parancsra tettem,
van, kinek ez megérthetetlen,
de most is teszem, itt van, bennem.
Becsület elengedhetetlen,
mert nélküle lélektelenben,
tengődik csak, akiben lélek, -
nagy baj, ...

Aggódtok-e estelente:
- A Becsület erre ment-e?
Ne féljetek! Vannak hegyek:
nem ismernek Becsületet!

Úgy látjátok, hogy ez jól van?
Hízik disznótok az ólban…
Hazátok, - most, ugye néztek? –
egyszer eladott egy népet,

- s fejet kapkodsz, kis ebadta? –
Erdélyt is, így, visszakapta,
s Dolfi Bácsit éljenezte…
Becsület, te, - ...

A lélekben énekek vannak,
azoknál is, kik ezt nem tudják, -
és ott álmodhat, lélek mélyben,
vágy-énekként az a Szabadság.

Van úgy: egyszerre, lélek mélyben,
énekálom fájón felébred,
s ez a fájdalom pusztít, rombol, -
ha nem segítik Messzeségek!

Ó, volt Hazám értette egykor,
amit e táj most dehogy ért meg:
halál homlokú lesz az ...

Hát nagy volt ám az álombeli állat…
Álomban marad? Hitte a remény.
Teremtését képzelt istenre fogták
Pusztulások Butító Ünnepén…

Az álom jól ismerten idegen volt,
s templomketrecben szertartás papok
mutattak példát, pusztulást imádni, -
s csak én éreztem az utálatot?

S kik voltak azok, akik csak röhögtek?
Milyen is volt fekete ...