Öreg vagyok. Kint tűnődik a hó,
ébrenlétet fehérrel altató,
de ébreszt kor, kór, és e kor, - keret,
álmosítón múltat, emlékeket.

Ám győz a MOST! Fentről szól „Szent Család”,
hazugság moslék, öntik médiák,
felbérelt szolgák, s kényszer-tánc rabok…
S itt is, ott is röhögő tolvajok!

A Ház? „Kisház”. Tán Vörösmarty sem ...

Nagy Költő volt? Igen, - de népe lomha,
és annak ma is inkább kell Szabolcska
primitívsége, ökörszemű hűség, -
mi sohasem nagyszerű egyszerűség,

s a Hortobágy, csikós kurjongatások,
csaló látszatok, hogy fedjék az álmot,
mit Ő látott meg Szajna-parti fényben,
s ragyogtatott egy percre, de egészen

sötét már, igen, sötét ez az ...

A Hold éjjel
hideg fénnyel
néz a Földre,
környékünkre.

Felhők csak itt-ott takarják az eget.
Növelik a hidegérzetet.
A házak sötétbe bújnak.
Még ,,nincs kedve" felkelni a Napnak.

De a felhők egyszer szétoszlanak,
majd mégis tétován felkel a Nap-
A téli hajnal fénye szétterül
és az egész környék fényre derül.

Halász ...

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek…
Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek.

Szép
Zöldek
Örökké.
Így születnek
Örökzöldeknek.
*

Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék,
Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék…
Télen, ...

1943. január 12. –e hajnalban…

Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek,
A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek!
Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek…

A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel,
Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová... merengel.
De ha meghallod az első aknarobbanást… fel ...

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését…

A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok…
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok!

Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet,
Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet.
Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós ...