Barabás Patrícia- Elborzongva

Egymagában,
Egyszobában,
Ül csendesen magában
Egy magányos kislány.

Fény szökik be az ablakon,
S bevilágítja a szobát,
Hol a kislány az aztalnál
Egymagába sírdogál.

Sír és rí,
A könnye végtelen.
Szegény kislány!
Mily hitvány a világ!

Suhanna a szelek ...

1.-Vers Barabás Patrícia- A leghűségesebb barát( A mentőkutya)


A bundám barna volt,

Vörös foltok borítottak,

Az éjszakával azonosultak.

Boldog voltam.



Emlékszel még rám?

Szaglásztam a légy után,

Közben orrom táncolt furán,

Mint az orángután.



Te még kicsi voltál,

Még csak járni ...

Karácsonynak ünnepe,
Égnek fénylő csillaga,
Betlehemben megszületett
A kis Jézuska.
Megszülettél én reményem,
Aludj csendben, békességben,
Aluldj csodás teremtmény anyád ölén.
Puha, fehér takaró borítja a tájat,
karácsonyi illatok töltik be a házat.
Kívánd, hogy amit ma éjjel gondoltál
ugyanúgy igaz legyen holnap, s holnapután. ...

A vers olyan lény: álom köntösében
hozzád lép, mint segítő jó barát.
Ha te írtad, akkor sem csak te írtad,
mert veled együtt írta a világ.

Ha nem te írtad, akkor is barátod
éppúgy lehet, ha szembenéz veled,
s nem hízeleg semmiről, senkinek sem, -
szavában ott igazság, becsület.

A vers követte sorsom volt örömben,
s bánatok kék ...

A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...

Neked írom, a "Szépség Koldusának".
Volt országodban koldus lett a Szépség.
Olykor eltévedt álmod volt az Isten, -
de a lelkedben vágy feszült, merész ég.

Minek írom? Hazád nem volt. Neked sem.
Képzelt tájaid hitted el Hazádnak.
Reménykedik a jót akaró Költő, -
míg a sínekre nem löki a bánat..

Meghaltál. Hányszor? Még ma is ...