Nyár volt, a kertben hintáztak a fények
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.

A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.

Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes ...

Falvak sorát, - de sokszor volt! - bejártam,
s a nyár lelkét figyeltem, meglehet,
különcség volt nézni diófa árnyon
nyíló vagy csukódó fényszemeket.

A nyár lelke mozduló mozdulatlan.
Az embernyájak lelkével rokon,
egyszerre szorgalommal, s lustasággal,
bámulással üres házfalakon,

teszek-veszek közt tűnt szitakötőkkel,
s a ...

Töltés mentén bodzabokrok szaladnak,
és fémhang sort csattogtat a vonat.
Kis házak, kertek kevéssel beérik, -
s alamizsnát tán a holnap is ad.

Állomás jön. Nagyszájú jelszavával
harcot kurjant a keresztes vitéz
egy plakátról, - de, mikor lop a banda,
fő jogtudora sunyít, félrenéz.

Kakas rikolt. A merev megszokások
ellenszenves, szomorú ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem ...

Szétugráltak az árnyékördögök,
majd összegyűltek. Lenézett a Nap,
s a réten álmos fél sötét vett
körül lengő, arany foltokat.

Igen, szerettem, mikor út kinyit
a szabadságnak széles, nagy kaput,
s kukoricás levél éleiről
ezüst nyílzápor a kékségbe fut.

A szabadság? Akkor még volt Hazám,
s benne szív, ész, segítő kéz ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem ...