Cseng az érem, de rajta
pislog hamis veret.
Mit ér, ha akik adják
talpig becstelenek?

Nem kell zászlós dicsőség
mit rókaarcú nép
hoz annak ki eladta
hazáját, s volt-hitét.

Lehet, lelkem különcebb
százszor, mint annyi más:
nekem tolvaj kezektől
nem kell a kézfogás!

Már mindenütt kalmárok kiabálnak.
Már mindenütt vérebek, szolgahad.
"KUTYÁKKAL ŐRZÖTT TERÜLET" az ország.
Tőled őrzik most, szabad gondolat.

Tőlem is őrzik, mert én is kimondom:
jön még oly tűz, hogy hitvány szó elég,
s ha lesz képén bőr, szégyentől pirulhat
a mában öntelt, hazug csőcselék.

Őszinte szó nélkül beteg a ...

A szelíd napfény a virágzó tájon szétterül,
majd az egész környék szolid reggeli fényre derül.
Ez így egy csodálatosan szép fényszimfónia.
A Napfény a hangszere, a sok növény a dallama,

a reggeli fényben ébredő házak meg a ritmusa.
Íme, ilyen egy tavaszi reggeli fényszimfónia,
amelynek a közönsége tudtommal most magam vagyok.
A korai napfény ...

A tavaszi Nap rámosolyog a környékre,
a bokrokra, fákra, kertekre, házakra, fűre.
Kellemes melegét már régen vártuk,
bár az elmúlt télre sem lehet panaszunk.

A Nap mintha tudná, hogy éppen róla írok,
sugaraival simít végig a papíromon,
majd kellemes melegét árasztja a tájra,
erre a tavaszra ébredő szép világra.

Mintha a Nők Napját ...

A búcsúzó Nap adja át a tájat az éjnek.
Az utcai lámpák már mindenfelé égnek.
A házak, a kertek magukra sötét éjpaplant húznak.
Átadják magukat a közelgő nyugodt éjszakának.

Mindenfelé szétárad ez a nyugalom.
Csak egy-egy villamos változtat e nyugalmon.
De amint elmegy, ismét mindenütt csend lesz.
Csak a csillagok fénylenek az éji ...

Azt, hogy élőlény, - írtam már a versről.
Ember, - és isten egyaránt lehet.
Tetszik, nem tetszik: az érdekek szülték,
anyag forgásban, az isteneket.

Sokféle vers van. Egyik köznapoknak
emberkéje. A palack körbejár,
de nem szellem száll belőle magasba, -
hitvány lőrét fogad be a pohár.

Sokféle vers van. Egyik aszott néne.
Hímzőtűje ...