Ülök és nézem-e üres lapot,
S máris egy hosszú ihletet kapok.
Nagymamámról írok, aki nem lehet velem,
És lám már is sírásra áll a szemem.

Szegénykém kórházba került,
Mert mindig feszült.
Fáj így látnom őt,
S nélküle az életem egy csőd.

Hiányzik nagyon,
De ez az én bajom.
Remélem nem én okoztam,
S emiatt nem alszom ...

A siker hazánkban
inkább az elvhűség,
a következetesség

függvénye, mintsem az
adottságoké és
az igaz tehetségé.

Nagyhatalom (ma ő, holnap tán másik, -
csak példa ez, hogy hátha felszikrázik
egy-egy fejben a gondolat, mely még nem
gyújtott ki fényt a csacska fejecskékben),
így üvöltött át egy országba: - Mától
takarodj a trónodról, te Diktátor!

Igaza volt? A tényben mindenképpen!
A Diktátor tényleg az volt, nem kétlem,
de múltban ő pénzelte, ...

Október volt, fellobogtak a fákon
fénysötétben nyugtalan levelek.
Készülődtél zavaros-lelkű álom,
de rejtetted még fegyvereidet.
Október álma, ötvenhatos álom!
Én csak színigaz álmod mondhatom
(míg tankot rajzol Samu Bácsis kézzel
a kisiskolás: \\\"Szent Forradalom!\\\").
Ki gondolkodik (no de becsülettel!)
annak az álmod rejtély nem ...

Ősz van, de, nézd csak, a hegyek mind zöldek
a közelünkben. Távol, a mesét
mondogató meg, - kék, mint volt a nyárban,
s gyönyörű szép.

Lepke udvarol bíborszín virágnak, -
vagy a virág a lepkének? Lehet.
Nagy ívben ugrik át egy fürge sáska
sorsuk felett.

A fű elsárgult, de mintha nem bánná.
A kalászoknak lég osztogatott
hitet ...

- Nagy teste van, sokat eszik!
Faragjuk le költségeit!
- vélte bölcs bizottság (ejnye!,
ezért ő mennyit zsebelt be!,
ám megoldotta a talányt,
miként legyen fél-elefánt...).
Így lett...elefántunk gebe,
félpénz-koszton alig megye.
S vélték: elég egy ápoló, -
fél-elefánt már szinte ló!
Bölcsességnek véget vetett:
éhes fantink ...