Barátom Sándor, aki nagyon gazdag ember,
hajnalban vánszorog haza a kaszinóból.
Csinos hitvesét felébreszti s halkan eme
szavakkal búgja el bánatát: - Annyit mondok,

oda a vagyon. Párja így válaszol: - Sándor,
most meg kell változtatnunk az életmódunkat?
- Tény, mindenünket elveszítettük, ám ...

Bizonyosan állíthatom, több jó ember él
kicsiny hazánkban, mint rossz, ámbátor az a baj,
hogy a semmirevalók sokkalta nagyobb zajt
csapnak. Manapság a politika szellemét

is áthatja a hazugság -, ám mégis tálcán
kínáljuk a politikusoknak az ország
vezetését, noha tudjuk, hogy ők a morált
mellőzik, így mindenért megfizetünk ...

Elfogyott csipetnyi
pogácsám is;
Utolsó csepp vizem,
anyám korsójából.
Vissza sem mehetek -
köddé vált az út:
hazaváró jelek
elszórt morzsájából.

Leállt az idő:
szárnyai fáradtak.
Varázsütésre
eltűnt az emlék.
Őseim számolom
örökölt tárgyakban -
Szobám polcain ...

Született eg lány, az apja
Nagy örömére, legyen Zsófia
Majd ő hoz, fiút a házhoz
A jövőbe is, rosszul látott!

Ahogyan a lány, cseperedett,
Hamarost az, apja kedvence lett
Nem született, olyan fia
Amilyen lett, a Zsófia!

Fürge, eszes, fiúk réme
Aztán bolonduljanak érte!
De ő helyét, nem lelte
Elmenekült ...

Mint levágott lábára a sánta,
Úgy emlékezem a hazára.
(hiába nincs már az a része:
Ráérez mindig a sebére)

Él bennem is az, az ideg,
Mely hiányát sejdíti meg,
Lehetetlen vissza nem akarni,
(annyira valós, meg tudná vakarni!)

Ha hideg van, érzi: fázik,
Az esőben tudja, hogy ázik,
Bizsereg a naptól, ha süt,
Elvesztése ...

Szegény vagyok, nehezen viselem,
- Mint kávé foltot az ingemen,
Agyon kopott nadrágom,
Zsíros kenyerem, ha rágom.
Szívem szétfeszíti a harag
Mondjátok, ez meddig marad?
Jövőnk felett felhők gyűlnek,
Hazug rablók tort ülnek
Felélték a \'múltat, jövendőt\'
Remélhetek én szebb jövőt?
Ez lenne az én hazám,
Hol rablók hada ...