Soha nem növünk fel igazán...

Ma már nyugdíjas a foglalkozásom,
bizony sokkal többet foglalkozhatom,
azóta a huncut unokáimmal.
Hitvesem is vidámabb, odáig van
értük Amikor bújócskáimmal
megtréfálom őket,(s fogócskáimmal


is), eszembe jut néha erről, hogy úgy,
ahogy ...

Volt sok érintés mit többnek hittem,
hamis álmok, az volt minden kincsem.
Voltak nehéz hónapok, fájó pillanatok,
Bűnhődtem sokat, hozzád mégis hű maradok.

Budapest. 2005.11.18.

Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...

Úgy tűnt mindig csak csalódok az emberekben,
beléjük vetett hitem szinte már elvesztettem.
Senki nem volt ki kedvelt, ki szerettem,
társaságukat szinte már nem is kerestem.

Ám jöttél te és mindent megváltoztattál,
annyi jóságot és kedvességet adtál.
Köszönöm a legfontosabbat, mit adhattál ...

Tévedtünk

Sokáig azt hittem melletted megtalálom,
majd egy életre boldogságom.
Melletted végre valóra váltom,
minden féltve őrzött álmom.

Sokáig azt hittem melletted találom,
nem kell rá többé fájdalommal várnom,
te leszel majd családom,
együtt otthont ...

Úgy hiszem...

Elteltek évek az idők változtak,
vannak kik régen talán átkoztak,
mára szinte barátaimmá lettek,
s azok kikről úgy hittem szerettek,

Eltávolodtak kik fontosak voltak nekem,
mára mind csupán furcsa idegen,
talán az idő kuszálta össze úgy hiszem,
vagy emlékeimben tovább őket ...