Én szép kedvesem...
Ölelj! Szoríts magadhoz én gyönyörű kedvesem,
had búcsúzzam el még egyszer szépen, csöndesen.
Csókolj! Csókolj! Még utoljára én szép kedvesem,
mert indulnom kell s oda te nem tarthatsz velem...
Csókolj! Vad szenvedéllyel így emlékezzek e világra,
Csókolj! Ne taszíts el, hiszen most csókolsz utoljára!
A hajnali ...
Ölelj! Szoríts magadhoz én gyönyörű kedvesem,
had búcsúzzam el még egyszer szépen, csöndesen.
Csókolj! Csókolj! Még utoljára én szép kedvesem,
mert indulnom kell s oda te nem tarthatsz velem...
Csókolj! Vad szenvedéllyel így emlékezzek e világra,
Csókolj! Ne taszíts el, hiszen most csókolsz utoljára!
A hajnali ...
Olvasták: 518
Az Ön versének a helye...
Önmarcangolás
Megtalálni képeket, mit elveszettnek hittünk,
melyekről megfogadtuk, vissza rá soha nem tekintünk.
Felidézni álmokat, melyekről lemondtunk rég,
kihunyt érzéseink lángja, újra szívünkben ég.
Visszahívni azt, kit elengedtünk magunktól,
szeretet sugárzik újra minden szavunkból,
de ...
Megtalálni képeket, mit elveszettnek hittünk,
melyekről megfogadtuk, vissza rá soha nem tekintünk.
Felidézni álmokat, melyekről lemondtunk rég,
kihunyt érzéseink lángja, újra szívünkben ég.
Visszahívni azt, kit elengedtünk magunktól,
szeretet sugárzik újra minden szavunkból,
de ...
Olvasták: 318
Szabadon
Vad volt meggondolatlan,
heves minden mozdulatban,
fiatal volt visszafoghatatlan,
csak egyetlen pillanatban,
rosszul lépett elhamarkodottan,
emlékét őrzöm magamban,
fáj minden gondolatban,
úgy fáj elmondhatatlan,
nélküle egyedül maradtam.
Szabad volt, mint a madár,
úgy hitte rá új ...
Vad volt meggondolatlan,
heves minden mozdulatban,
fiatal volt visszafoghatatlan,
csak egyetlen pillanatban,
rosszul lépett elhamarkodottan,
emlékét őrzöm magamban,
fáj minden gondolatban,
úgy fáj elmondhatatlan,
nélküle egyedül maradtam.
Szabad volt, mint a madár,
úgy hitte rá új ...
Olvasták: 338
Élet,
Világvége után...
Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.
Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.
Holt ...
Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.
Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.
Holt ...
Olvasták: 560
Néha
Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.
Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem kedvesem?
Néha úgy érzem, ...
Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.
Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem kedvesem?
Néha úgy érzem, ...
Olvasták: 443
Az élet súlya
Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.
Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták ...
Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.
Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták ...
Olvasták: 344