Tél

Szűnni nem akaró fagyos szél kósza pelyheket hint,
leesett az első hó tél van már megint.
Zimankós ködfátyolba burkolózva érkezik a hajnal,
néha néha gyéren előtörő napsugarak küzdenek a faggyal.

Fagyos zord ablakokon áttetsző apró jégvirágok nyílnak,
melyekre a környékbeli gyerekek mókás betűket írnak.
Egy ...

A kis gesztenye árus lány

Néztem, ahogyan húzza nagy, nehéz szekerét,
amiről az út szélén árulta ő a sült gesztenyét.
Arca gondterheltnek tűnt, mégis jól leplezi.
Gesztenyét egy százasért? Hangosan kérdezi...

Odaléptem hozzá, bár a gesztenyét nem szeretem,
de oly ritka gyermeki öröm csillogott szememen...
Szomorúan néztem kecses ...

Hétköznapjait a város sűrű forgatagában élte,
napi információit begyűjtve egy kapott hírt folytatott,
kicsit hozzá tett mindig valamit amint mesélte,
hosszú görbe ujjai között állandóan ecsetet forgatott.

Csupán egy hóbortos művész azt hitték róla,
mikor megjelent gyűrött ingében, borostás ...

\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...

Nem beszél már hozzám az eszem,
nehéz szívem ólomként viszem.
Nem tartozik hozzám a nevem,
hiányzik az eldobott hitem.

Túl sok dolgom monoton teszem,
s nem tudom már mit miért teszek.
Kívülről nézem csak elestem,
s mint haldokló kérdem: hogy éltem?

(Egy újságírónő azt kérdezte a szocializmusban: \'Én nem értem, mi a közhaszna például az olyan kis munkának, mint az utcaseprés.\'
Ez a TV-ben hangzott el a képernyő előtt. Ledöbbentem.
A higiénián túl a következő\')

Az utcaseprő, ha jól seper,
Ragyog az utca képe!
Gyakran sétál rajt’ az ember,
Ott a gyomorgörcsnek vége!

A ...