Erre délután fölkelt Faulkner, a bolond postás, hogy azonnal
menjek hozzájuk át a szalonba egy meg két újságot hallani: megy
már a bolondozás a vén fószerek közt - gondolom, s mintegy
hozzájárulásként egy üveg vodkával felszerelkezve én
leszek a következő főszereplő, mostanában úgy sem írt senki
semmi jót - előre látom, ahogy a kopasz Borroughs ...

LÁTOMÁS A JÖVŐBE


A város falai leomlottak,
A hegytetőn a romos vár csendes,
A védők szabadok, de halottak,
E történelmi hely múltja véres.

Szülővárosom halott szegletén,
Tört üvegek némasága között,
Tébolyító gondokkal állok én:
Lázadó, feketébe öltözött.

Valaha a parkban kies tó volt,
Körötte emberek ...

Egyetlen egy van, kiért a szívem dobog!
Egy férfi, ki oly messze távol van valahol!
Te vagy az István, kiért a szívem dobog!
Te vagy az a férfi, ki távol vagy valahol.

Az idő kereke forog, de nem számít,
Az Én szívem, lelkem és testem,
Rád boldogan hittel, bizalommal vár,
Mert a lelkemben mélyén érzem, hogy ...

Van egy király, kiválasztott,
fényes csillag az ő lelke.
Ám haragját rettegi föld,
s annak minden fejedelme.

Szeme villám, fekete ég
fellegei közül villan.
Nem tud előtte megállni,
igazságban, hazug hit s tan.

Hunok híres, nagy királya,
jó a híre, Róma remeg.
Lába előtt esik térdre ...

Csorog az esőlé
eresz öble teli.
Tűzpiros esernyőm
a vihart szereti.

Mint a vér ha pezsdül,
élénk lesz a színe.
Nem árthat a vad szél,
helyén van nagy szíve!

Nézd hogy lobog, dobog,
mint egy piros, nagy szív!
S ég kárpitján támad
csodás szivárvány ív...

Tűzpiros esernyőm
felkiált a ...

Nem oly régről ismerem,
De úgy érzem, már a Barátom.
Azt, hogy igaz Barát,
Máris bizton állíthatom.

Úgy ismertem meg, hogy
Megoszthatom vele az életemet.
S kire mindig számíthatok,
Feltárhatom előtte, legbelső lényemet.

Ő más ember, mint a többi,
Mivel mozgáskorlátozott.
De ugyanúgy él, mint mások,
Mert Ő oda ...