Setét volt az erdő,setét volt az ösvény,
hosszan sétált rajta Ernő a fösvény.
Erdőszéli házában jó nagyokat zabált,
hazug volt és igénytelen,letagadta korát.
Deres volt már haja,termete rövid,
megemésztette már a falu ledér nőit.
de egy sem maradt vele nincsen unokája,
eljárt már fölötte az idő gúnyája.
Szorgalmasan gyűjtögette ...

Riadtam kóválygott odvából kiűzve
barátunk a mókus,mogyorónak őre.
Vajon ki az ártó,ki ezt elkövette?
Az évszak télbe fordult,
a hó már esegetett,
mókusunk éhesen makkért epekedett.
Öreganyó háza előtt nagy makkfa álldogált,
levetette már rég,pompázó zöld lombját.
Alatta termése heverészett szerte,
mókuska megindult,hogy ...

Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...

Az Istennek báránya
Az hogy érettünk megszülettél pár hónapja ünnepeltük
És már is nagy némaság vesz mostanában körül.
A lelkünk csendje ez, mert valami rosszat sejtünk.
Mára kialudtak a karácsonyi fények
Az emberiség szívében nagy csendesség lett.
Akit úgy vártunk, el kell veszíteni, hogy
Lehet valakivel ilyen kegyetlenséget ...

Ez nem az a hely,
Ahol élni érdemes!
Pokol minden egyes óra.
A sötétség körülvesz,
Miközben küzdünk a következő napért.
Megtalálni, ki enyhítené a magányt,
Oly nehéz, hisz bármerre rejtőzhet.

Előttem puszta, végtelen,
ilyen sivár az életem.
Nevem már csak rabló betyár,
ez vagyok már, de kár, de kár!

Napkeltekor csak bujdosom,
bokor mélye a vánkosom.
Hitvány urak reszkessetek,
kifordítom mély zsebetek!

Éjjel megyek a csárdába,
ahogy bírja lovam lába.
Ott vár engem ...