Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!

S ha mondják,,magyarok\'
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!

Magyar most, magyar lesz,
És akkor is az volt,
Mikor ...

Ezernyi meg sem
történt emlék
önt el, mintha mindig
is itt lettél volna
bennem, mintha én
csak azért lettem
volna én,
mert Te tettél azzá.

Pedig ezelőtt soha
nem láttam ezt
a mosolyt, még
talán álmaimban sem,
s nem is hittem
abban, hogy
létezel.
S most itt vagy.

Volt már akkor is, hogy semmit nem értettem,
mégis hittem, és sokat reméltem,

magamban rólad álomképeket festettem,
szépen, hogy tetsszen, ki is színezgettem,

gyönyörű lelkedet aranyló sárgára,
édes ajkaidat vágyadó rózsára,

szemedben megláttam a felkelő napot,
hangodban beleszőtt millió ...

Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is ...

E tájba kapaszkodom akácgyökérrel:
mézajkú virágai illatává bódulok
termő humuszába hullatom magam
lombot bontok csemetéiben
és a suhanó évtizedek alatt
diófává terebélyesedem...

Itt lobogtatom pislogó láng-hitem
jövőt látó gyermekszemekben

Akácgyökérrel kapaszkodom e tájba
míg ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...