Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...

Járt utat járatlanra cseréltél,
S az út végén egy ajtót felfedeztél.
Fény szűrődött át a kulcslyukon,
Kíváncsiságod nem hagyott nyugton.

Az ajtó mögött egy másik világ,
Mely most csak rád vár.
Miről azt hitted, hogy valóság,
Eléd tárult egy másik ország.

Meztelen lábaid alatt égő ...

Uram!
Adj bőséggel könnyet
a világ kínjához
Adj ajkunkra mosolyt
parány boldogsághoz
Adj kitartást, erőt
az erőtlenségben
Adj biztatást, hitet
a hitetlenségben

Táplálj bennünk reményt
ha semmit se várunk
Gyertyányi fényt is szórj
ha ...

Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.

Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos ...

Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid maradt? mit büszkén
adnál a ...

Tavasz van. Csiripelnek a madarak,
Zöldell a fű, minden madár tudja, hogy maradhat.
Tavasz van. A fák lombját szellő fújja,
Az állatok vígan ugrálnak a bokrok közt újra.

Nyár van. Kint a Nap égeti bőröm,
Érzem azt, hogy nincs ennél nagyobb öröm.
Nyár van. Strandolók százai indulnak a strandra,
És remélik hogy jobbra fordul az időjárás ...