Azt hittem,
ennek soha nem lesz vége.
Teljesen elvarázsolt
már a szimpla jelenléte.
Virággal kezében várt reám csendesen.
S hosszasan csókolt
forrón, szerelmesen.

Szeretlek téged, mint fű a rétet
Mosolyod, hangod, az ölelésed.
Hints, sóvárgó lelkemnek sebére
Balzsamos hitet, - örök életre.

Vedd észre már ó, ne hagyd kihűlni,
Óvd, szerelemes szívem szenvedni.
Kedvesem, te adsz erőt énnékem
Napsugaram, viruló szépségem.

Szeretlek, - te vagy az ...

Vörhenyes, lidérces, kápráztató fény,
Valami sűrű ködben elinaló lény,
voltaképpeni, megidézett isteni én
vak moraja üt fel, néhai remény.
Viszkózus, sötétzöld, sárgás kéj
vonaglik. Lelkemben az éj
vaskos, súlyos vértezetként
vészjóslóan mered, megannyi év,
végérvényesen elvesztegetett egész,
vissza soha nem ...

Fák üde lombjából
Serényen hajtó türelem,
Kabátodnak lepattanó gombjából
Visszakacsintó lélek-szerelem.

Mosolyodban hajlam,
Felém incselkedő remény,
Hűs fuvallatok sugallta szép dallam,
Leszel bíz babám, te majd az enyém.

Tested templomához
Halkan, csókolni jár imám,
Egy tekintetért könyörgök a mához,
Ahogyan te ...

Függöny mögül
holdsugár kúszik
hátamon, s
vetül ágyamon
árnyékom képe
a párnán, mint
annyiszor, mikor
álmodom
veled, vagy
nélküled, nem
tudom már
azt sem,hogy
ébren vagyok- e
mert hasztalan
keresem értelmét
a lélegzetnek
ha meghalnék mivel
lenne kevesebb
a világ, hisz te meg én
csak ...

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, ...