Hová tűnt az igaznak hitt boldogság?
Boldogság volt-e, vagy álnok hazugság?
Mitől válik keserűvé az édes pillanat?
Miért tud fájni, ha érzed, becsaptak?

Ki tudja mit tartogat számodra az élet,
Ki sosem volt boldog érdemel-e szépet?
Elrepül feletted vágyad kék madara,
Bezárul előtted egy kalitka ...

Nézz a szemembe,
és talán belelátsz a szívembe,
fogd meg a kezem
és szeress engem.

Gondolataim kuszák,
és talán buják.
Szemem rebben ,
ha hozzám érsz kezeddel.

Haragszom rád,
mert nem ölelsz át,
csak beszélsz mellettem,
de hogy ennyit azt nem hittem.

Néha hagyj ...

Az életünk egy melankólikus zene,
néha ott eszi meg a fene.
Hullámok jönnek, mennek
de egy akkordot sem felednek.

Néha elcsuklik a hangunk,
megköszörüljük a torkunk,
de mindig tovább lépünk,
mert folytatni kell az életünk.

Olykor valaki felzokog,
de a zene enyhíti minden bánatát
és megleli az örök válaszát
s megízleli ...

Ó, édes hitvesem, hiányzol énnekem,
Te légy az esti énekem.
Szerelmem oltárán mámorító virágom,
Melynek illata csukja le szemem-

Engedd, hogy fürödjem szemed kékjében,
Hogy megifjodjon testem szelíd medrében.
Érezzem azt, hogy nem feledsz,
Mert forró szívedben meg lelhetsz.

Ah, mily' öröm ez ...

Fájt mikor azt mondtad,
Ez a virágzó kapcsolatunk vége.
Nem éreztem semmit mégis fájt,
S egy esélyt adtam a holnapnak.

Kis világom azóta fél és üres.
Én egyedül ott maradtam.
S csak alvadtvér maradt garatomban,
S elmetszette légcsövem haragod.

A sors pengéjén az élet mindig fen,
Szét szakadt a páncél gyönge ...

Pengét nyomnak a bőröd alá,
Piócaként szívják a véredet.
Mindazok, akikben hittél,
Megkeserítik az életed.
Keselyűk prédája leszel,
Nem lessz,aki megsirat.
Hiába futsz, nem menekülhetsz,
Hát jó éjszakát! Szép álmokat!