Vonatod már eltűnt
a szürke láthatárról,
s én még üdvözült
mosollyal integetek.
Közel s távol az emberek
már rég elsiettek...
Torkomat bár szorítja
valami, ami fáj,
ám derűm fényesebb,
mert a veled töltött
percek ünneppé válva
mosollyá értek...
erőt, hitet ...

Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...

Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak aludtál,
Nem kommunikáltál, nem ...

Voltam lélek ég, s föld között, mi úgy döntött egy testbe költözik.
Születtem leánynak, elsőként egy emberi testbe
Szüleim szerelmének gyümölcseként.
Két év múltán testvérré lettem,
S lassan kisbabából kislánnyá cseperedtem.

7 év elteltével iskolába léptem,
S lassacskán lett még két testvérem.
Egy húgom, s egy öcsém,
S ...

Mikor abban az utcában lépdelek,
S meglátom azt a bizonyos járdaszegletet.
Újra átélem, amit azon az őszi napon,
S szívembe mélyen belemar a fájdalom.

Érzem a rettenetes sietést, míg odaértem,
A kegyetlen vezetést a reményben,
Hogy talán ez mégsem igaz,
Talán nem.

De a valóság szilárdan ott állt előttem,
Egy mentőautó ...

A téli erdő meghitt, békés csendje
a mozgó világ nyugalmát adja.
A lábaim alatt meg-megreccsenve
törik el pár lehullott gallyacska.

A leheletem párája a levegőben látszikl.
Az út egy bevágásban kanyarogva vezet tovább.
Képzeletem a múlt itteni eseményeivel játszik.
Felsóhajtok. Haza megyek. Kedves erdő! ...